A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

S.KOÓS Judit: Ritka bronzkori kardísz a Herman Ottó Múzeumban

';> Formailag mindenképpen a mi leletünkhöz hasonlít az a karperec (lelőhelye: Rhein bei Mainz), mely szintén nyitott, öntött, visszapödrött, két végén és alján négynégy lapos borda fut körbe. Közlője nem ismeri párhuzamait, az ékszerrel együtt más lelet nem került elő, így keletkezése bizonytalan.

20 Nyugatnémet területről említhetünk még néhány, ideülő leletet, mint pl. a Weil im Schönbuch-i öntött, 22 bordával díszített, nem teljesen zárt karperecet, mely a mi példányunknál valamivel hosszabb, s a cső két végét két, illetve három borda erősíti.

21 A szerző az Aunjetitzi kultúrára jellemző ékszerként tárgyalja, általános előfordulását pedig Csehország és Kelet-Németország területére helyezi, az i. e. 1500 körüli időkre. Hundersingen bronzkori temetőjében hiteles lelőkörülmények között került felszínre két kisméretű, bordázott, nyitott végű karperec, melyek a csontváz alkarján helyezkedtek el.

22 Hasonlóakat közöl a szerző, R. Piriing ismeretlen lelőhelyről is, melyek szintén nyitottak és öt bordával díszítettek.

27 A szakirodalomban régóta ismert két, Nyugat-Lengyelországból származó darab, melyek az általunk vizsgált körbe tartozhatnak. Mindkettő szabályos henger alakú, nyitott, bordadíszes karperec, melyek közül az egyik példány sérült.

24 A. Knapowska az öntött, bronz kartekercseket elemezve arra a megállapításra jutott, hogy a zárt, bordázott díszűek korábbiak a nyitottaknál.

23 J. Machnik már konkrét időhatárokat említ, szerinte az Aunjetitzi kultúra klaszszikus, V. fázisának leleteiről van szó, melyek a Reinecke-féle kronológia A

2 fázisában - i. e. 1500-1600 között - általánosak.

26 Az eddig felsorolt és bemutatott leletek analízise kapcsán figyeltünk fel arra a tényre, hogy mind ez ideig nem találkoztunk visszapödrött végű karperecekkel.

27 A díszítésnek és formának ilyetén módon való sajátos ötvöződése, mint leletünk esetében is arra enged következtetni, hogy az Aunjetitzi kultúra sajátos ékszertípusát valamiféle helyi, kedvelt változatban készítették el. Ugyanis több magyarországi, kora és középső bronzkori lelőhelyen találhatóak olyan bronz lemezek, melyek a két végükön visszahajlítottak. Négyszögletes és trapéz alakú, bepödrött végű ékítmények ezek, a korai bronzkorban általánosan elterjedt típusok.

28 Fellelhetőek a Kisapostagi kultúra számos sírjában, a Kulcsi csoport késői sírjaiban, a Kisapostag-Vatya sírokban azon20. Richteri. m. 169.61. t. 1068. 21. Paret, O. 1933-35. 66. X. t. 2. 22. Piriing, R. 1986. 65. 25. t. D. 1-2. 23. Piriing i. m. 62. t. 14-15. 24. Montelius, O. 1900. 39. 87. kép; Knapowska, A. 1957. 75. kép; Sarnowska, W. 1969. I. kötet 25. kép „b", 34. kép „i"; Machnik, J. 1977. 140. XXV. t. 8. 25. Knapowska i. m. 105. 26. Machnik i. m. 182. 27. Ugyancsak korai bronzkoriak azok a karperecek, melyeket „boroticei típusú"-akként ismerünk. Ezek jellemzője, hogy lemezből kalapált, nyitott végű, esetenként visszapödrött, cikkcakkmintával, vonalkázott háromszögekkel, poncolással díszített darabok, melyek aranyból és bronzból egyaránt készülhettek. Ami miatt nem vettük bele dolgozatunkba, hogy ezeket karperecünk formai előzményének tekintjük, valamint korábbinak tartjuk az említettnél. Erre bizonyítékokat a témával foglalkozó kutatók közül többen is szolgáltattak, így pl. H. Mitscha-Máhrheim, aki az Aunjetitzi kultúra kezdetére keltezi a kardíszeket, J. Ondrácek pedig a virágzása idejére. Mozsolics A. arra a megállapításra jutott, hogy ezek a lemezkarperecek idősebbek a nógrádmarcaliaknál, s mint ilyen, a hajdúsámsoni kincslelethorizontnál. Az itt említettekhez ld.: Mitscha-Máhrheim, H. 1950. 14. 7. kép; Filip, J. 1948. 179. 36. kép; Ondrácek, J. 1961. 54.; Mozsolics A., 1967. 79-80. 28. Mozsolics A., 1942. 22. 1. tábla 1-21.; II. tábla 62-69.; Mozsolics A., 1967. 137. t. 2.; Bandi G., 1965-66. IV. t. 5-10.; Bóna /., 1975. 14. t. 3-4., 22. t. 12.; Szathmári /., 1983. 21.; Jungbert, B. 1985. 7. és 9. ábra. 434