A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DOBROSSY István: Megay Géza élete és munkássága

Gertrúd (1901-1951) etnográfus, viselettörténész levele, aki mindössze három évvel volt idősebb, s a következőket írta Megaynak. „Igen tisztelt Megay Úr! Szíves sorainak kézhezvételét köszönettel igazolva közlöm, hogy a kérdéses kendő szegélydíszítményei közül két egymás melletti motívumnak kell a képen látszania, s ennyit kérek belőle lefényképezni. Ha 9x12 cm-es felvételt készít róla, úgy teljesen egyformán jónak és élesnek kell lennie, akár egy, akár 3 motívum van rajta. A miskolci felvételek mindegyikének az a baja, hogy a felvétel csupán középen éles, a szélek felé homályos, életlen. Ezen úgy kell segíteni, hogy a lencse nyílását egészen keskenyre leszűkíteni, s ennek megfelelően tovább exponálja a felvételt. Hogy milyen nyílás mellett meddig kell exponálni, arról van táblázat, ami minden fényképész boltban kapható. Kérem ilyen módon felvételeket készíteni. Fáradozásait előre is hálásan köszöni tisztelettel. Palotay Gertrúd."

4 A fényképezést aztán olyannyira sikerült elsajátítania, hogy munkáiban, feldolgozásaiban csak saját felvételeket volt hajlandó használni. Több százra tehető azoknak a felvételeknek a száma, amelyeket a múzeum negatívtára őriz. Meg kell jegyezni, hogy a történeti osztályon mindmáig vannak olyan negatívtekercsek, amelyeket nem sikerült azonosítani. Ez minden bizonnyal nem az ő hibája, hanem a múzeumi belső átcsoportosításoké, átrendezéseké, amelyek során a felvételek azonosítási cédulái elkallódtak. Ha a negatívokról ő készített képeket, ilyen probléma nem fordulhatott elő, azok mindegyike szépen feliratozott, pontosan datált. Leszih Andor mellett Megay Géza jól elsajátította a régés7 aprólékos, precíz, szakszerű munkáját. Az ásatások egy-egy településen, vagy annak határában eseményszámba mentek. Ezt jól érzékelteti az a levél is, amelyet 1932-ben Leszih küldött egy ásatásra. Címzése: Megay Géza úrnak, Ároktő. Pontosabban: Útépítésnél múzeumi ásatás, esetleg Tiszadorogmán. A címzésen túl persze a levél tartalma sem érdektelen számunkra." „Kedves Géza! Pénteken este érkeztem haza persze elég gyengén, úgy, hogy még a múzeumban sem tudtam bejutni. A beküldött fiatalember elmondta az üzenetét Gáspárnak, de a válaszért idáig nem jött be. így üzenem tehát (ha oda érne ez a lapom) hogyha van lelet, különösen népvándorlás kori, vagy honfoglalás kori, és ha van felhasználható munkáserő, akkor maradjon és próbáljon tovább, mert a leletek fontosak (úgy látom). De ha nincs lelet és nincs ingyen munkaerő, akkor jöjjön haza. Mi innen nem tudhatjuk, hogy érdemes-e ott süttetni magát a napon, s nem látjuk, hogy az útépítési területen van-e még ... és lelet? Ha van, akkor igen, folytassa. Ha a pénz elfogyna írjon és küldünk, ha kell sürgönyileg is. Amennyiben fontos és megmentendő sírok volnának úgy, hogy azokat otthagyni nem lehetne, viszont ingyenmunkást nem kapna, akkor inkább pár olcsó napszámerőt is alkalmazzon. Mondom mi innen nem tudjuk a helyzetét, de ha van remény, akkor maradjon. Ha kell pénz, írja meg pontosan, hogy hová küldjük? A legjobbakat kívánja és szeretettel üdvözli: LA". Megay az üzenetet követően szintén levélben számol be az ásatásáról, s ebben a következőket írja: „. . . Ároktőről több sírlelettel (népv. kori) köztük egy igen szép lovas sír leletével tértem haza, a fényképét itt küldöm, volt a lovon 52 bronz pityke, szájában zabola rajta 2 db kengyel azonkívül vascsatt, a férfi mellett pedig rossz ezüst lemezek kovacsiholó acél vaskések bronz és vascsatt bronz sujtás. Az úttest másik oldalán pedig bronzkori temető van már két sírt onnan is sikerült kiszedni fejnél edények lábánál örlőkő volt. Mindent rendesen jegyeztem és mindent hazahoztam . . ."

h Ebből az ása4. HOM HTD. 73. 484. 36. 1. 5. HOM HTD. 73. 484. 36. 2. 6. HOM HTD. 84. 48. 24. 158. 427