A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DOBROSSY István: Megay Géza élete és munkássága

tásból született meg második régészeti tanulmánya, amely „Az Ároktő-dongóhalmi honfoglalás kori magyar temető" címmel jelent meg.

7 Megay már 16 éve állt a múzeum szolgálatában, amikor lehetőség kínálkozott egy, a város által díjazott státus megpályázására. Herczog Ferenc főigazgató, a Magyar Nemzeti Múzeum alelnöke Halmay Bélának, Miskolc város polgármesterének az alábbi sorokkal javasolta: „Megay Géza 33 éves, ág. ev. vallású, nőtlen, négy évfolyamú fémipari szakiskolai végbizonyítvánnyal rendelkező díjtalan díjnok, ily minőségben 1933 óta áll Miskolc város szolgálatában, a Borsod-Miskolci Múzeumhoz beosztva." A Borsod-Miskolci Múzeum vezetősége által kiállított mellékelt igazolás szerint 1921től 1930-ig díjazás nélküli önkéntes gyakornok volt, 1930-tól 1936-ig a múzeum évi költségvetése terhére díjazott, preparátori teendőkkel megbízott alkalmazottként működött, összesen tehát 16 éve áll a múzeum szolgálatában. A múzeumbizottság már 1934-ben azt határozta, hogy a megszervezendő preparátori (segédtiszti) állásra Megay Gézát alkalmasnak találja és erre őt ajánlja. Már 1928-ban is nagy elismeréssel nyilatkozik róla a múzeum vezetősége, mint aki tevékenyen részt vett a múzeum belső munkálataiban, átrendezésében, ásatásaiban, s aki a mezőcsáti ásatást már akkor önállóan végezte. 1932-ben néhai Márton Lajos és dr. Bátky Zsigmond nemzeti múzeumi igazgatók teljes megelégedéssel, illetőleg a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak működéséről, s végleges alkalmazásra a legmelegebben ajánlják. Nagy buzgalmát és eredményes tevékenységét bizonyítja 1937-ben kelt átiratában gróf Zichy István főigazgató és dr. Hillebrand Jenő igazgató is. A Közgyűjtemények Országos Felügyelőségének véleménye szerint a Borsod-Miskolci Múzeumnak szerencséje volt, hogy az elmúlt 16 év alatt gyakran és huzamosan betegeskedő vezetője mellett ilyen ügy- és tárgyszerető, szorgalmas, sokoldalú érdeklődésű jeles technikai felkészültségű és kitűnő gyűjtőérzékű fiatalember állott segítségül."

8 Az állást természetesen megkapta, s 1938 februárjától 1946-ig múzeumi segédtiszt. Közben persze a háború évei, amelyeket sikerül elviselhetően átvészelnie. Először 1943-ban hívták be, de ebben az évben két alkalommal is, majd 1944-ben Ukrajnában féléves frontszolgálat következett. Innen szerencsés körülmények között hazavergődött, s a város felszabadulása után a kevesek között részt vett a múzeum különböző óvóhelyeken őrzött anyagának összegyűjtésében, újrarendszerezésében és restaurálásában. A múzeum 1950-es államosítása előtt - Leszih Andor mellett - 1946-1947-ben múzeumi tiszt, majd 1947-1950 között múzeumi főtiszt volt. Az államosítással és Leszih Andor távozásával Megay Géza munkásságának megjelent tanulmányokban ugyan látványosnak és eredményesnek nem nevezhető, de az aprólékos feltáró, begyűjtő, dokumentáló és rendszerező munkában igen tartalmas, s számunkra magas szinten értékelhető szakasza záródott le. Az új szervezeti felépítésben a minisztérium múzeumvezetőként Vargha Lászlót helyezte Miskolcra, aki 1952-ig töltötte be ezt az állást. Távozása után természetesnek tűnik, hogy Megay Gézát bízták meg a múzeum vezetésével rövid ideig. Miért ment el Miskolcról Vargha László? Nehéz választ adni, a megmaradt múzeumtörténeti dokumentumok sem tartalmaznak erre vonatkozó adatokat, de még utalásokat sem. Az 1970-es évek közepe táján Veres László történész kollégámmal gyakorta volt lehetőségünk vele találkozni. Úgy tűnt, az akkori légkör, a kitelepítések múzeumi vetületei elől is menekült. A hortobágyi kitelepítések kapcsán 1952-ben olyan nagy mennyiségű műtárgy került a múzeumba, hogy a raktárokon kívül a kiállító teret is ezek tárolására használták. A kiállítást ezért be is kellett zárni. A városi tanács később külön raktárakat biztosított a műtárgyak, főleg bútorok elhelyezésére. Valójában kaotikus állapotok uralkodtak. Az akkor elkobzott és múzeumba szállított anyag nyilvántartása, megőrzése, később tulajdonosaikhoz való 7. Megay G., 1956. 15-11. 8. HOM HTD. 73. 484. 38. 428