A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

DOBROSSY István: Megay Géza élete és munkássága

került a múzeum élére. Minden jel szerint harmonikus, jó kapcsolatú időszak, rövid időszak következett. 1953-ban rövid időre Megay lett a megbízott igazgató, majd ez év szeptemberétől Komáromy József. Alapvetően különböző mentalitású, különböző pozícióban lévő emberek, rendkívül kemény és nehéz társadalmi és múzeumi légkör, Megay számára alig elviselhető időszak. Röviden így összegezhető az az egy évtized, amely taszította, de egyben össze is kötötte őket. Az élet nagy csatái, háborúi után hagyatékuk békességben fér meg egymás mellett, várva mindazokat, akik megszólaltatva anyagukat megkeresik helyüket a magyar múzeumügyben és a tudománytörténetben. Megay Géza valamennyi önéletrajza megegyezik abban, hogy gyermekkorát gyorsan átugorja, azaz gyermekkoráról beszélve azonnal a múzeumi dolgokra, eseményekre tér ki. Egyikben írja: „Az első világháború után az elemi iskolából kikerülve, már mint gyermek nagy vonzalmat éreztem a múzeum iránt. Látogatásaim során megismerkedtem a múzeumi anyaggal. Amikor csak tehettem, bejártam a múzeumba dolgozni, rendezésnél, ásatásoknál, barlangkutatásoknál segédkezni. Múzeumi munkásságom ekkor nagyrészt gyakorlati téren merült ki."

2 A múzeumi évek során olyan egyéniségekkel is kapcsolatba került, akik autodidakta felkészültségét magas színvonalra emelték. Sokat tanult Hillebrand Jenő, Kadic Ottokár és Saád Andor ásatásainál, Visky Károly, Györffy István és Bátky Zsigmond pedig a néprajzi gyűjtéseknél volt nagy okulására, ő mindezt nagy érzékkel gyümölcsöztette saját munkájában. Volt a felsoroltakon kívül még egy tanítómestere: maga a múzeumba került anyag. Kerámia, fa, vas, bronz, textil vagy bármilyen más is lehetett az. Megismerte tulajdonságaikat, reagálásaikat, kiegészítésük ezernyi fortélyát. Nem egy mesterien restaurált tárgy hirdeti mindmáig ez irányú tehetségét és tudását. Amit csinált, azt természetesen le is rajzolta. Történeti leltárkönyveink első néhány darabjából muzeológiát lehetne tanítani. Ha egy-egy tárgyleírás szakszerűségét mai szemmel számon lehet tőle kérni, szinte felesleges, mert minden tárgyleírás mellett ott van annak fényképszerű rajza. Megay Géza múzeumi munkáján mindvégig érződik, hogy különféle gyárakban való dolgozás után elvégezte az állami fémipari szakiskola négy évfolyamát. Ez elválaszthatatlan szálakkal kötötte a miskolci fémművesség mind teljesebb megismeréséhez. A miskolci vaskapukból például külön múzeumi gyűjteménycsoportot hozott létre. Megay Géza szolgálati, vagy személyi lapján így kezdődik a munkaviszony-bejegyzés: a Borsod-Miskolci Múzeumban időszakos díjazás nélküli önkéntes gyakornok 1921 és 1930 között. Rendszeres állásban ugyanitt díjazott preparátor 1930-1933 között. Ez már az az időszak, amikor nemcsak régészeti cserepeket, csontmaradványokat illesztget össze, vagy igyekszik rajzban megalkotni az egykor volt eredetit, hanem maga is gyűjt néprajzi tárgyakat, részt vesz ásatásokon, barlangbejárásokon. Ezekre a gyűjtőutakra emlékezve írja Bátky Zsigmond (1874-1939) Leszih Andorhoz (1880-1963) címzett levelében: „Jelentésemet a héten beterjesztem, s ha lehet a két levélről másolatot küldök. Mindhármatokat s a kis Megay fiút is melegen üdvözlöm."

3 A „kis Megay fiú" természetesen már megtanult fotózni, ami azért igen-igen fontos a miskolci múzeum történetében, mert sem Leszih Andor, sem Marjalaki Kiss Lajos nem művelte ezt a mesterséget - valamennyiünk nagy sajnálatára. Az egyik igen jeles fényképészeti emlék 1924-ben datálódott. A Diósgyőrben készült felvétel három kutatót ábrázol, a címzett pedig Leszih Andor. A szöveg egyik sora így hangzik „várom a 600 koronás géppel való kijövetelét". Természetesen más volt a terepen, a természetben fotózni, s ismét más belső térben műtárgyfotót készíteni. Tudománytörténeti kuriózum Palotay 2. A Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentációja (a továbbiakban: HOM HTD.) 73. 484. 38. 3. HOM HTD. 84.48. 24 117. 426