A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

nádat vittek a Tisza mentéről.

81 A bükki meszesek Dél-Hevesben dinnyével rakták meg kiürült szekerüket, s azt jó haszonnal adták tovább a hegyvidéken. A gömöri fazekasok és fuvarosok jelentős mennyiségű terményt hoztak cserében a készítményeikért, s annak fölöslegeit tovább vitték a szomszédos szlovák falvakba: Breznoig, Revúcáig, ahol a favágók és a munkáscsaládok szívesen megvásárolták tőlük.

82 Az aggteleki meszes szénfuvarosok hazafelé almával, gyümölccsel, káposztával, krumplival, dinnyével rakták meg a szekeret, amiket aztán gyakran eladtak.

83 A gömörszőlősi szekeresek Bódvaszilas vidékén vették meg a káposztát, s Aggteleken, Hosszúszón keresztül a tornallyai, rozsnyói vásárra vitték eladni. A vásár után Rozsnyóról sem tértek haza üres szekérrel: a környéken almát vásároltak, amit aztán Miskolc környékére vittek értékesíteni.

84 De témánk itt már a-közvetítő kereskedelem területére vezet, ezért nem sorolom tovább az adatokat, amelyek olykor hosszú, összetett fuvaros-kereskedő láncolattá fonódnak össze, melyek révén több száz kilométeres utat is „megtesznek

1

" a különféle javak a fuvarosok közvetítésével. Ugyanakkor már ezek is utalnak a fuvarosok sajátos életmódjára, mozgékonyságára, ami rugalmasabbá, alkalmazkodóképessé tette életmódjukat, és sajátos szerepet jelölt ki számukra a tradicionális kultúra szövetében. Bár már jeleztem, hogy a nyersanyagokkal, iparcikkekkel vándorló fuvarosok jelentős mennyiségű élelmiszert szállítanak haza, az élelmiszerek, ül. néhányuk fuvarozásáról - annak nagy fontossága miatt - mégis külön kell említést tennünk. A középkori gazdaságtörténeti adatok sora jelzi, hogy a gabonafélék, különösen a búza kereskedelme az Alföld és a hegyvidék közötti árucsere legfontosabb vonulata. Bár a termény igen jelentős részét a felvidékiek maguk szerzik be, gyakran cserélik el az Alföldön, rendkívül intenzív volt a gabona észak felé való szállítása. Ennek értékesítése részben az Északi-középhegység és az Alföld érintkezési vonalán levő vásárövezet településein (Vác, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd, Miskolc) történt,

85 részben pedig a felvidéki városok, bányavárosok vásárain. Belitzky János mutatott rá, hogy nagymérvű gabonakereskedelem folyt a hódoltság korában a törökök és a magyarok között is,

86 hasonlóan a kereskedelem más ágaihoz, ez is „életképes" maradt a részekre szakadt ország tartományai között is. Jól követhető a tömeges gabonaforgalom a 16-17. századi vámnaplókban, 1819. századi forgalmáról pedig a helytörténeti irodalom tudósít. Radványi Ferenc, Magda Pál és Fényes Elek leírásai jól kirajzolják, hogy a Jászság, Dél-Nógrád, Heves, Szolnok és Dél-Borsod gabonája tömegével áramlik a felvidéki vásárokra, ugyanakkor a hegyaljai mezővárosok számára a Tiszántúl, főleg a Nyírség jelent utánpótlást.

87 A gabonakereskedelem legfontosabb központjai Losonc, Selmecbánya, Rozsnyó, Mecenzéf, Kassa voltak, ahová részben az alföldiek szekerezték fel portékájukat, vagy hegyvidéki fuvarosok (pl. a nógrádi Fülekpüspöki, Süllye, Lest stb. falvak lakói) szállították.

88 A Nógrád megyei Süllye lakóiról Mocsáry a következőket írja: közelebb lévén ezen 81. Prasliőková, M. 1979. 106. 82. Márkus i. m. (1973) 104. 83. Molnár Á. gyűjtése, 1979. KLTE-Denia, Gömöri Archívum 230. 84. Dobosv L., 1982. 117. 85. GyimesiS., 1967. 481^186.; Dankó /., 1974. 177.; Dankó /., 1973-74. 297. 86. Belitzky J., 1932.30-33. 87. Fényes E., 1839. IV. 215. 88. Mocsáry A., 1826. I. 112., 129., 160.; Sztudinka i. m. (1911)21.; U., 1864. 252.; Magda i. m. 383.. 394.; Radványi F., Collectanca ad históriám Comitatus de Nógrád. (Kézirat) 1711-1716. 10. stb. Magyar fordítás a Palóc Múzeum Adattárában: 8. Ezúton mondok köszönetet Kapros Mártának és Zólyomi Józsefnek, hogy a kéziratot rendelkezésemre bocsátották. 392