A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

falu ... a Bánya-városokhoz, a'melly gabonát az alsóbb és termékenyebb vidékről hoznak, azt a' Bánya-városokra felfelé fuvarozván, megérdemlett haszonnal eladják."

89 Lest lakóiról az alábbiakat jegyzi fel: „. . . a kereskedést űzik, és nagy szorgalommal fuvaroznak az alsóbb Vármegyékből, de leginkább Ns Heves, Pest és Nagy Hont Vármegyékből búzát a' Bánya-városokra, leginkább Selmetzre visznek, és nagy haszonnal el is adják ott; az ön termesztéseikből, úgymint jó főzelékekből, a' szükségeken feljül lévőt az alsóbb vidékekre viszik, s eladják."

90 Az említett vásárokról a gabona még tovább jutott, az északi megyékbe: Szepes és Liptó népe Rozsnyón vásárolta meg gabonáját,

91 Losoncon pedig Zólyom, Liptó és Túróc megyék népessége szerezte be a kenyérnek valót.

92 A gabona olykor hosszas szállító láncolaton jutott el a rendeltetési helyére, amint azt Mocsáry Nógrád megye leírásakor feljegyezte: „Sok búza és zab . . . a Losontzi piatzra vitetik, hol azt a Zólyom Vármegyebeli kereskedő tót szekeresek megvásárolván, Besztertce-Bányára fuvarozzák, onnét a' Liptó Vármegyei kereskedő tótok Liptóba viszik, ott pedig a' Morvaiak veszik meg, mert a' heti vásárok egymás után jó renddel következnek."

93 Az idézet utolsó mondata különösen fontos számunkra a kereskedelem táji kapcsolatai, a táji munkamegosztás vonatkozásában, melyet a városok és mezővárosok hálózata és a vásárok éves rendje is kiszolgált, ül. szervezetük visszatükrözte a hagyományos termékcsere struktúráját. Az eddigiek is jelezték, hogy a gabona fuvarozása jelentős feladatot adott a hegyvidéki szekereseknek, s ez a tevékenység része volt a nagytájakat összekötő utak mentén kifejlődő gabonakereskedelemnek.

94 Jelentős munkát adott a szekeresség számára a hegyvidéki bor fuvarozása is. A bor szállítása részét képezte a földesúri szolgáltatásnak is, ám -főleg a hegyaljai bor - értékesítésének a 15-16. századtól fejlett szervezete volt. A Hegyalja kitűnő minőségű borát a Felvidék - főleg a Szepesség - vásárhelyein át szállították észak felé, Lengyelországba. A 16. századtól Kassa, Bártfa és Eperjes vette át a közvetítő kereskedelmet,

95 ám a görög-macedon, lengyel, később zsidó borkereskedők által megvásárolt bor igen jelentős részét zempléni fuvarosok szállították el. A 18. századi investigátiókban Zemplén mintegy 20 szlovák és ruszin településének lakói vallják, hogy borfuvarozással keresnek pénzt; a fuvaroztatók általában lengyel kereskedők. Tudunk olyanról is, hogy az említett zempléni szlovákok és ruszinok bort fuvaroznak Lengyelországba, onnan pedig vásznat visznek Debrecenbe.

96 Bár fontossága nem mérhető a hegyaljai borhoz, jelentős távolságra fuvarozták el az egri bort is. Lengyel kereskedők nagy tételben szállították Lengyelországba.

97 Kisebb volumenű kereskedés folyt - a Mátra-vidék és Szolnok megye felé - a Gyöngyös környéki szőlők bortermésével is, ám ez elsősorban alkalmi fuvarokat jelentett. A 18-19. században - a leírások szerint - Nógrád megyéből Szirák, Rád, Kösd, Ecseg és a Hont megyei Nagymaros borával is folyt a kereskedés,

98 s már a múlt századból tudunk arról, hogy Kecskemét környékéről a könnyű borokat Nógrád megyébe fuvarozzák.

99 89. Mocsáry i. m. I. 129. 90. Mocsáry i. m. I. 112. 91. Magda i. m. 383.; Ha i. m. 405. 92. Sztudinkai. m. (1911)21. 93. Mocsáry i. m. II. 43-44. 94. Kós i. m. (1972) 39. 95. Komoróczy Gy., 1944.; Paládi-Kovács A., i. m. (1984) 164.; Dankó I., 1979. 270. 96. Udvari L, 1988. 97. Bakos J., 1969. 32. 98. Radványi i. m.; Magda i. m. 253. 99. Sztudinka i. m. (1911) 22-23. 393