A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

azzal.

70 A gicei nemes származású lovasgazdák az I. világháborúig hordták fogataikkal az Alföldre a süvétei fazekasok készítményeit.

71 A liceiek nem csupán saját falujuk edényeit árulták, hanem olykor Deresken megvett áruval szekereztek vásárról vásárra. Amíg a fazekas 4 hetet dolgozott egy bánya edénnyel, azt a szekeres 2 hét alatt eladta.

72 A felvidéki fazekasáru kereskedelmének középkori gyökerei vannak. A NyugatSzlovákia egykori habán településein készült 18-19. századi fajansz edények vízi úton és tengelyen jutottak el az ország belsejébe, s a mai Észak-Magyarországra is.

73 Legnagyobb jelentőséggel azonban a tűzálló gömöri kerámia bírt, amely Kresz Mária szerint az Árpád-kor óta eljuthatott távolabbi tájakra is,

74 s a vele való kereskedés évszázadokon át része volt a Felvidék és az Alföld árucseréjének. A tűzálló főzőedények hagyományos eszközei voltak az alföldi konyháknak, az I. világháború előtt a gömöri árusok rendszeresen megjelentek a síkvidéken portékájukkal. Egy-két hetes kereskedő útjaik közlekedési vonala olykor generációkon átöröklött gazdasági és kulturális, gyakran családi kapcsolatok emlékét őrzi.

75 De eljutottak a gömöriek portékájukkal Galíciába, Bukovinába, Horvátországba, Szerbiába és Boszniába is.

76 A fuvarosok más módokon is szerepet kaphattak a kerámiatermékek készítésében és terjesztésében. Pl. a monoki fuvarosok a helyben bányászott kaolint Kassára, Miskolcra, Diósgyőrbe, Rozsnyóra fuvarozták,

77 Mezőtúrra pedig Gömörből került a tűzálló agyag, ami kihatott az abból készült edények stílusára, formájára is.

78 A cserépfalusi meszesek nem csupán mésszel járták az Alföldet, hanem Tiszafüreden cserépedényeket is vásároltak, amit távolabbi vidékeken adtak el.

79 De más fazekasközpontok készítményeit is fuvarosok árulták tovább (pl. Árva megyeiekét).

80 A példákat még hosszan sorolhatnánk a különböző kézműiparok területéről, de bizonyára ennyiből is látható, hogy a közvetítő fuvarosoknak nem egyszerűen gazdasági hatása mérhető a hagyományos kultúrában, hanem igen fontos szerepet kaptak új tárgyak, eszközök közvetítésében, terjesztésében is, s főbb vándorlási irányaik a kultúra diffúziójának is nyomjelzői. A legkülönbözőbb iparosok termékeinek értékesítésében, közvetítésében a fuvarosságnak igen jelentős szerep jutott, s iparáganként, vidékenként más-más módon függetlenedve vagy kötődve az előállítókhoz, sajátos közvetítő szerepet kaptak a tájak közötti termékcserében is. Természetesen a fuvarozás kétirányú cserét közvetít, hiszen az esetek jelentős részében a visszaúton is árut szállít a szekér. Ez legtöbbször gabona vagy más élelmiszer, mivel a felső vidékek népe erre szorul rá leginkább. Az évente csupán néhány fuvart tevő kisfuvarosoknál ez a vándorlás közvetlen célja és haszna: a család éves gabonaszükségletének előteremtése. A fuvarosok többsége azonban ennél több jövedelemhez jut: különféle nyersanyagokat, eladásra szánt élelmiszert szállít a visszaúton, amellyel jelentősen megnöveli jövedelmét. Erre vonatkozóan igen érdekes példákat említhetnénk, de terjedelmi okokból csupán néhányra szorítkozom. A gömöri fuvarosok, akik faárukat, cserépedényeket és szövőbordákat szállítottak az Alföldre, hazafelé 70. Márkus M., 1973. 103.; Nemesik P., 1966. 225-226. 71. Márkus i. m. (1973) 104. 72. Nemesik i. m. 227-228. 73. Kresz M., 1972. 166. 74. Kresz M., 1960. 300. 75. Ujváry Z., 1981. 55-56.; Szalay E.-Ujváry Z., 1982. 93-105. 76. Márkus i. m. (1973) 98.; Paládi-Kovács A., i. m. (1984) 165. 77. SzikoraA., 1977. 65-68. 78. Ujváry i. m. 56. 79. Kresz i. m. (1972) 166. 80. Márkus M., 1975. 149. 391