A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

Középhegység és a Felvidék területén a kőbányák tucatjai működtek a középkor óta,

60 s anyaguk kitermelése, szállítása, a feldolgozás folyamata sem független a tradicionális paraszti kultúra egészétől.

61 A különleges adottságú, minőségű kőzetet nagy távolságra elfuvarozták. Megkülönböztetett figyelmet érdemel ebből a szempontból a malomkő, amellyel Máramaros és Zemplén felől nagy amplitúdójú kereskedelem folyt,

62 valamint a palakő, amelyet a múlt században a Bükkből (Kisgyőr, Felsőtárkány, Nagyvisnyó) Pestre és Pozsonyba, is elhordták.

63 Ezeken kívül azonban - a kő minőségének megfelelően - kisebb-nagyobb körzetekben használták az egyes bányák anyagát. Ha csupán a múlt századi folyamszabályozások és vasútépítések, valamint a 20. századi nagy útépítések eredményeire gondolunk, akkor aligha vitatható, hogy a kő fuvarozása a szállítás jelentős vonulatát képezte. Sajátos útvonalai és kapcsolatai nyomozhatok ki az egyes kőfaragó központok fuvarosainak, ám ezek többségének története, jelentősége ma még feltáratlan.

64 A kő fuvarosai gyakran viszonteladóként tevékenykedtek: a bányák tulajdonosaitól, bérlőitől megvásárolt követ adták el haszonnal, vagy cserélték el élelemre, gabonára. A hegyvidék és Alföld közötti árucserében nagy hagyományú és nagy jelentőségű a mészfuvarosok tevékenysége. Bár a legnagyobb volumenű mészkereskedelmet a Bükk-vidék fuvarosai bonyolították,

65 de fontos szerepet kapott ez a tevékenység a szlovák-magyar határ mentén fekvő területeken,

66 s hosszabb-rövidebb időre megnőtt jelentősége az északi hegyvidék különböző mészkőterületein. A 19. században Fényes Elek Nógrád megye több településéről említi a mészégetést (Poltár, Nagyfalu, Szőlős, Szupatka),

67 Szendehelyről a két világháború közötti időszakban fuvaroztak jelentős mennyiségű meszet. Számos mészégető település volt Gömörben. Aggtelek környékéről régen a Felvidék felé is elfuvarozták a meszet, később pedig Borsod megye felé kereskedtek.

68 De tevékenykedtek mészfuvarosok Torna és Abaúj megyében is, s több forrásban említik a zempléni Ladmóc meszeseit is.

63 A hegyvidék meszesei az Alföld egész területét beszekerezték, s tevékenységük révén igen komoly mennyiségű gabonához és más élelemhez jutott a hegyes vidékek népessége. A mészfuvarosok jelentős része viszonteladó: a mészégetőktől - néha más településen - aránylag olcsón megvásárolt meszet adták el jelentős haszonnal. Különösen fontos fuvarosközpontjai voltak a mész szállításának Cserépfalu, Felsőtárkány és a bükki szlovák hutatelepülések. Amint erre fentebb utaltam, a különböző kézműves áru szállításának, piaci-vásári értékesítésének szolgálatában jelentős fuvarosság állt. Jó példája ennek a gömöri fazekas- és fuvarosfalvak sajátos kapcsolatrendszere. A licei, dereski, lévárti, poltári, zsaluzsányi és más fazekasok egy része ugyan maga vitte piacra törékeny portékáját, ám többségük általában már előre eladta az egy bányából kikerülő edényeket egy-egy fuvarosnak vagy gazdának, aki aztán a különböző vásárokra és falvakba szekerezett 60. SchafarzikF., 1904. 61. Lénárt A., 1982-83. 187-218.; Viga Gy., 1985. 62. Selmeczi-Kovács A., 1984. 224. 63. Fényes i. m. (1847) 249.; Csikvári A. (szerk.), 1940. 58. 64. Szakáll S.-Viga Gy., 1984. 93-122.; Viga i. m. (1985). 65. Bakó F., 1951. 283-330.; Bakó F., 1968. 267-287.; Viga Gy., 1980. 252-258.; Viga Gy., 1986. 72-84. 66. Bakó i. m. (1951) 289-290. 67. Fényes i. m. (1847)201. 68. Molnár A., 1983. 136-138. 69. Cseri i. m. 225-226. 390