A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

társadalmi hierarchiában. S bár nyugat-európai példák tanulságait fogalmazza, igazak nálunk is Braudel, Fernand megállapításai: „Aratás vagy szüret után és a téli hónapok alatt a fuvarozás a második foglalkozása a nyugati parasztok millióinak, akik elég sovány fizetséggel beérik. Szabad idejük ritmikus változásai jelzik a szállító tevékenység intenzitásának az ingadozását. Akár szervezett, akár nem, a személy- és áruszállítás mindenütt az emberiség szegény, de legalábbis a szegényebb rétegeinek feladata."

25 A domb- és hegyvidéki régiókban ez az összefüggés különösen jól kitapintható. A szűk határ, a gyenge minőségű termőterület munkaigénye (főleg igás munkáé) aránylag csekély, a magasabb térszíneken alig valami. Minél kevesebb a földművelés lehetősége, annál több a szabad kapacitás - a fuvar lehetősége is. A fuvarosok így zömmel a kisföldű parasztságból kerülnek ki, részben pedig a zsellérek közül, már akik megteremtik önmaguk számára ezt a lehetőséget: a fuvarosság elérendő cél és modell is a domb- és hegyvidéki népesség szegényei számára. De az alapvető rendező elv e vonatkozásban is a mezőgazdálkodás éves ciklusa, rendje, s a nagy munkák elmúlta a népesség egyre nagyobb tömegeit engedi át a szállítás feladatainak. (Különösen az erdei fuvarozásnak.) A mezőgazdálkodás lehetőségei mellett természetesen alapvetően meghatározták a fuvarozás lehetőségét a nyersanyagbázisok, s a kézművesség színvonala. Ennek megfelelően sajátos, specializálódott fuvaros vidékek, falucsoportok alakultak ki, amelyek más-más tájakat, eltérő távolságokat jártak be, más-más anyagi részesedést, lehetőséget teremtve önmaguk számára. A városok, fejlettebb és népesebb mezővárosok általában is indukálták az őket körülvevő fuvarosság kialakulását,

26 de a felvidéki városok és mezővárosok szinte valamennyi számottevő kézművesipari ága, sőt a falusi kézművesség egyes ágai is összefonódtak az őket kiszolgáló fuvaros népességgel. Természetesen itt az egyes családok, s kisebb csoportok anyagi lehetőségei igen széles skáláját teremtették meg a szállítók típusainak, melynek felső szintjén a fuvarozó, s ebben számos kedvezményt élvező nemes ember,

27 a szolgákat foglalkoztató, olykor több tucat fogattal is rendelkező kereskedő - fuvaros áll, az alsó szintjén pedig az 1-2 lovas, gyakran föld nélküli, mindenféle alkalmi fuvart elvállaló szegényember.

28 Nincs lehetőségünk arra, hogy az Északi-középhegység és a Felvidék valamennyi iparágát, ásványi nyersanyagkincsét és termeivényeit számba vegyük, ám a fuvarosság egyes csoportjainak, táji-tevékenységi típusainak vázolásához elengedhetetlen néhányuk felsorolása. Az északi régió erdővidékein, a mai Magyarország területén a Zempléni-hegységtől a Börzsönyig a fuvaros munka alaprétegét a fa közelítése és szállítása jelentette. Ez a tevékenység a népesség jelentős részének az esztendő egyik felében, ősztől tavaszig adott kenyeret, ám különösen a 18-19. században kibontakozó kincstári, 111. állami erdőgazdálkodás a hegyvidékeken állandó bérmunkás csoportokat akkumulált a szállítás munkájára. A 19. században a fuvarosok, tengelösök (Börzsöny hg.) az erdőmunkások sajátos rétegét képezik, akik a kevés földű, igaerővel rendelkező jobbágyok közül kerültek ki.

29 Már a 18. századból adatolható a robotteher mellett a bérfuvarozás is. Pl. Rimóc (Nógrád m.) lakosainak vallomása szerint: „. . . néha mikor a bodnárok az uraság erdejében dongát hasogatnak bérért szekerezünk."

30 25. Braudel i. m. 425. 26. Kós i. m. (1972) 19. 27. HőgyeL, 19986. 242. 28. Kiss L., 1981. 120-163. 29. Katonai., 1965. II. 394-395. 30. Havassy P., A palóc centrum falvainak gazdasága és társadalma a XVIII. században. (Kézirat.) Ezúton köszönöm meg a szerző segítségét, hogy kéziratban levő tanulmányát rendelkezésemre bocsátotta. 386