A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VIGA Gyula: Az észak-magyarországi fuvarosok. Egy sajátos „vállalkozói” forma a hagyományos árucserében

dött a történeti Felső-Magyarország szállításának eszközkészlete is. A szlovák és ruszin nyelvi átvételt a szlavisták a 16-17. századtól már meggyőzően tudják adatolni.

13 Domanovszky Sándor a mázsaszekér kapcsán mutat rá, hogy a nemzetközi kereskedelem szempontjából nagy jelentőségű, nagy méretű társzekér egyik elterjedési területe - a Dunántúl és a Kisalföld mellett - éppen a Felvidék, ami aláhúzza jelentőségét a kontinentális kereskedelemben. A 15. században meghatározó jelentőségűek itt már a lengyelországi árucsere-kapcsolatok.

14 A mázsaszekér kapcsán régiónkban elsősorban bányatermékek, réz, ólom, acél, vas, viasz, faggyú szállításáról szólnak a források,

15 így joggal gondolhatjuk, hogy amikor a 16. században a lényegesen mozgékonyabb kocsi átveszi - az egyébként formájában fentmaradó - társzekér szerepét, akkor nem csupán a fuvarozó eszközökben végbement változások egy szakasza zárult le,

16 hanem a kereskedelem átalakulásának is. Bizonyára a belső kereskedelem fellendülését is jelzi ez a változás, amitől kezdve a közép-európai típusú szekér, ül. annak táji és funkcionális változatai még évszázadokon át szolgálták a szomszédos tájak, de a különböző tartományok és országok javainak cseréjét is.

I7 A nagy amplitúdójú szállítás tárgyát még sokáig a ritka, viszonylag kevés helyen fellelhető ásványi anyagok - főleg só és fémek képezik, de egyre erőteljesebb forgalmat indukálnak a gazdaság differenciálódása, a táji eltérések, s a társadalmi munkamegosztás is. Bár kétségtelen, hogy a nemesség az árucsere és a szállítás mozzanatainál mindig jelen van, s pl. Gömörben nemes fuvarosok is vannak már a 18. században,

18 a feudalizmus idején is részesei a szállításnak a jobbágyság fuvaros elemei.^ A hosszú fuvar sokáig jelentett robotterhet a jobbágyság számára, ám mellette lépten-nyomon felbukkannak a bérfuvarozás

20 és a közvetlen termékcsere különböző formái is. E vonatkozásban csupán néhány példát említek, mert alább a kérdésre még történik utalás. A 18. században a taktaközi Csobaj jobbágyai pénzkereseti célból szekereikkel járták a Hegyalja városait és vásárait, ahol követ és trágyát fuvaroztak.

21 A Heves megyei Egerbakta 22 jobbágya közül - az 1725-ös összeírás szerint - 13-nak a fuvarozás volt a fő foglalkozása.

22 De különösen pregnáns példaként említhetők a 17-18. századi Gömör megye jobbágyai, akik messze a megyén kívül fuvaroztak és kereskedtek a vassal, s akik életében határozott minőségi romlást jelentett, ha csökkent a vaskereskedelem lehetősége.

23 Ez utóbbi persze határozottan arra figyelmeztet, hogy a jobbágyi szállítás és kereskedelem szempontjából erőteljes különbségek voltak a táji adottságok, életmód-stratégiák, s a földesúri gazdálkodás rendszere alapján, mégis, a 18-19. században egyre inkább számolnunk kell egy fuvaros zsellérréíeg kialakulásával, s a jobbágyparaszti osztály mind fokozottabb részvételével az árucsere folyamatában.

24 Úgy vélem, ezen a ponton már határozottabban megragadható a fuvarosság társadalmi helyzete, s némiképp - régiónk vonatkozásában - szűkíthető is „szóródásuk" a 13. Lizanec, P. M., Kniezsa I. és Gregor F. kutatási eredményeiről összegezően: Paládi-Kovács A., 1984. 161-162. 14. Domanovszky S., 1979. 108-116. passim. 15. Domanovszky i. m. 108. 16. Domanovszky i. m. 103., 128. 17. Kós K., 1972. 21.; Grófik i. m. (1983) 7.; Kós K., 1976. 98. 18. Ila B., 1976. 405. 19. Szabó i. m. (2969) 237. 20. Hoffmann F., 1963. 307. 21. PállL, 1986. 107. 22. SoósL, 1975. 160. 23. Ila i. m. 402-403. 24. Hoffmann i. m. 319-320., 337. 25 385