A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CIFKA Péter: Egy emlékszobor a reformkorban

kább, mert szellemüket az esztétika köztiszteletben álló tanára, Schedius Lajos hathatósan képviselte. A már említett szempontok mellett a gyűjtés menetét olykor más tekintetek is színezték, így például irodalmi csoportharcok. Példának hadd említsünk ezek közül egyet. Aki nyilvánosan tüntetni akart a gyűjtőmozgalom ellen, az nem ért célt, ha semmit sem adott. Az Athenaeum ugyan folyamatosan közölte az adakozók névsorát, de nyilván nagyon kevesen akadtak, akik összegyűjtötték a listákat és kibogarászták: ez vagy az a név szerepel-e rajtuk, vagy sem. Viszont feltűnést keltett, akinek a neve ott volt a listán vagy kirívóan nagy összeggel - vagy kirívóan kicsivel. Ezt az utóbbi módszert választotta Sáros megyében gróf Dessewffy József, a Felső-magyarországi Minerva egykori szerkesztője, politikus, Kazinczy egyik legjobb barátja és levelezőtársa: 40 krajcárt (!) lökött a gyűjtőívvel kopogtató Kapy Istvánnak. Rangjához és országos szerepéhez 5. kép. Ferenczy István: Kölcsey Ferenc. mérve: koldusgarasokat. Kit akart megsér- 1839-41. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria teni, Kölcseyt, akinek emlékéért a gyűjtés folyt? Aligha. Semmi oka sem volt, hogy nehezteljen a költő-politikusra, hiszen gyászbeszéde búcsúztatta annak idején az akadémián barátját és vele együtt buzgólkodott az ínségre jutott hátramaradottak fölsegítésén. Annál több oka volt viszont, hogy nehezteljen a gyűjtőkre, a Kisfaludy Társaságra, különösképpen Bajzára, akivel a Conversations-Lexikon per idején keveredett goromba tollharcba és Toldyra, akivel Kazinczy érdekében csatázott a Pyrker német nyelvű eposzának magyar fordítása miatt ráhulló támadások ellen. Szíve mélyén 40 krajcárjával valószínűleg arról az ifjú írónemzedékről mondott véleményt, amely mindent elsöprő rohammal szorította ki az ő nemzedékét az irodalom hadállásaiból: ennyire taksállak benneteket! Ilyen apróbb, periférikus helyzetben maradó akcióktól eltekintve a gyűjtés a megyékben kiegyenlítetten és eredményesen folyt. Az 1840februárja és novembere között folyó országos akció során végül is: 731 forrásból 1097 pengő forint gyűlt össze. Ha ehhez hozzáadjuk azt a 183 személytől származó 1300 forintot, mit a pozsonyi gyűjtés hozott, úgy együtt van az összeg, amit Ferenczy a szobor elkészítéséért számított. Fáy szervezőképessége és taktikai tudása ismét sikerrel vizsgázott. Szemere Bertalan közben tovább folytatta a gyűjtést az árnyékba szorulva, kevés eredménnyel. „Amália'

1 barátnőitől 11 kézimunka gyűlt össze, a Kaszinó pénztárába befolyt 100 pengő forint.

10 Ezt a Kisfaludy Társaságon kívül álló Deák Ferenchez juttatták el. 1840 márciusában Szemere gyűlölködő cikket írt Fáy és Toldy ellen: kit illet a kezdeményezés dicsősége? Egyetlen tekintélyes lap sem volt hajlandó leközölni, végül 10. Vö.: 1. sz. jegyzet. 37