A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

Homonnán „évi öt nagyvásár van" és ők „ezeken is szép haszonra tesznek szert", pedig csak második helyen emlegetik az általuk látogatott vásárok között. Az öt nagy vásár mellett volt még évenként Homonnán két kisebb vásár is, mert a homonnaiak úgy vallottak, hogy „minden évben hét vásárunk van", ahol minden „házi dolgaikat, így szemesterményt, libát, tyúkot és más egyebet eladhatnak". Az évenkénti 7 kirakodóvásár mellett „heti vásáraik is voltak"". Mind az éves, mind a heti vásárok után a lakosság is hasznot húzott. A hét vásár alkalmával „a tehenek utáni vásári jövedelem egészében" a lakosságot illette, míg a heti vásárok alkalmával a „tarisznyák, kosarak után" volt „bizonyos jövedelmük". A homonnai vásárok jelentőségét bizonyítja az is, hogy nemcsak az évi 1 vásárt tartó Szinna lakossága látogatta rendszeresen ezeket a sokadalmakat, hanem saját vásárai után első helyen keresték fel a homonnai sokadalmakat a tőketerebesiek, és második helyen a varannóiak. Ez a szlovákok, ruszinok lakta mezőváros földrajzi fekvésénél fogva is vonzotta a vásározó falusiakat éppúgy, mint a kereskedőket. Egyrészt a felső-zempléni falvak állatainak, másrészt a Laborc és a Ciróka-patak völgyének mezőgazdasági termékfeleslegét „vette fel", és a két patak összefolyásánál elhelyezkedő település fontosságát csak emelte, hogy Varannóról és Kassáról Gálszécsen keresztül a kor viszonyai közepette „elsőrendű" utak futottak be Homonnára. A Vihorláton át, út vezetett innen - ha nem is a legjobb - Lengyelországba, Galíciába is.

7 Zemplén megye második legnagyobb vásározó helye Sztropkó volt. Vásárainak jelentőségét az emelte ki a provinciális jelentéktelenségből, hogy Eperjesről „elsőrendű" út vezetett e mezővárosba, és az Ondava völgyén át húzódó „harmadrendű" út Varannóról. A Sztropkóról kivezető út pedig bekapcsolódott a Bártfáról Eperjesre, majd onnan Zboró és Szvidnikbe vezető, innen északi irányba a Duklai-hágón át Lengyelországba vezető útba. Az úthálózat mellett növelte jelentőségét az is, hogy egy viszonylag nagyobb gabonatermő tájegység központi mezővárosa. Az Ondava patak völgyében települt falvak kedvelték leginkább sokadalmait.

8 Előnyei mellett hátrányai is voltak Sztropkónak. A falvakból hozzávezető utak eléggé gyatrák. Havaj lakossága panaszkodik, hogy „a távolság nem nagy ugyan 1 mérföld -, de a sok és nagy kő miatt az út rossz". Hasonlóan vélekednek a tőlük 1 mérföldre lévő Sztropkóról az oroszbisztraiak is: „a hegyek és a köves, járhatatlan utak miatt nehezen közelíthető meg". Mikova lakói szerint „rendkívül rossz és kényelmetlen út vezet oda". Polena lakói szerint pedig „a rossz és kövekkel borított út miatt alig megközelíthető". A panaszok ellenére 117 zempléni település lakói említik meg név szerint is Sztropkót, mint számukra fontos vásározó helyet. A 117 falu közül 25 község lakóinak egyedüli vásározó helye. Csak Sztropkón vásározó zempléni falvak: Mikova, Polena, Oroszbisztra, Havaj, Kisbreznice, Bukóc, Brusnyica, Dricsna, Hocsa, Jakusóc, Krislóc, Kolbóc, Mrazóc, Orosztokaj, Pethőfalva, Potocska, Pritulyan, Pucák, Szalnik, Sztaskóc, Turány, Velkrop, Vladicsa, Vojtóc, Zavada. Két vagy több helyen vásározó, de elsőként Sztropkót említő falvak: Lomna, Oroszpetróc, Oroszhrabóc, Kelese, Alsószitnyice, Nagydomasa, Kisdomása, Gyapalóc, Varehóc, Valkó, Repejő, Homonnaolyka, Alsóosva, Trepec, Bodzás, Virava, Prauróc, Olykasztropkó. 7. Lásd az 5. jegyzetet. A falvak lakóinak vallomása községsoros ábécérendben található, ezért az egyes községek külön jelzetére nem hivatkozunk, már csak azért sem, mert remélhetőleg rövidesen napvilágot lát a Zemplén megyei teljes anyag a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár kiadásában. Lásd még: Bácskai V.-Nagy L., 1984. 64.,72.,81.,208.;Fmye?£., 1851. 8. Bácskai V.-Nagy L., 1984. 63-64., 72., 81. Fényes E., 1851. 366