A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

lésnek a szerepköre, melynek lakói több-kevesebb rendszerességgel 6-7 vásárt keresnek fel, és ezen vásárok közül 2-3 többnyire Zemplén megye határain kívül helyezkedik el. A parasztvallomások a vizsgálódások végtelen sorát kínálják fel a kutatóknak, a szántóföldi termeivények, a tartott állatok, a földesúri ajándékba adott legkülönbféle adományok, a háziipari készítmények, a természet ajándékaként gyűjtögetett javak, az emberi szorgalommal megtermelt ipari növények, és még annyi minden, a korabeli létezés „teljességéhez" tartozó szempont kínálja magát a regionális és falvak közötti kapcsolatrendszerek, egymásrautaltságok, a történelmi hétköznapok és ünnepek megragadására, feltárására. Mindezt a szerteágazó gazdagságot mi most kizárjuk vizsgálódásaink köréből. Csupán egyetlen szempontot tartunk szem előtt: hol, milyen oppidumokban, mezővárosokban voltak vásárok Zemplén megyében, ezeket a vásárokat mely községekből látogatták az úrbéres lakosok; a Zemplén megyén kívüli vásárok közül melyeket, és mely községekből látogatták. Ha ezt sikerül megragadnunk, több-kevesebb valószínűséggel Zemplén vármegye gazdasági körzetei, a falvak gazdasági kapcsolatrendszerei is feltárulkoznak előttünk, és természetesen fény derül arra is, hogy a megyén kívül milyen vásári körzetek felé orientálódott a vármegye lakossága. Feltételezzük ugyanis, hogy több-kevesebb valószínűséggel ugyanazokat a vásározói utakat járták a falvak nem úrbéres lakosai is, mint az úrbéresek. Mielőtt azonban konkrétan felvázolnánk a vásározó helyeket, és a vásárba igyekvő jobbágyok útjait, Zemplén megye településeinek és lakóinak a számára kell egy pillantást vetnünk. 1772-ből nincsenek a lakosságra vonatkozóan megbízható adataink, ezért a korszak viszonylag legmegbízhatóbb adatsorát hívjuk segítségül: a II. József korabeli népszámlálás adatait, melyet Zemplén megyében 1785-ben rögzítettek, 13 évvel a paraszti vallomások után. A demográfiai szakirodalom nem fogadja el mindenben pontosnak ezeket az adatokat. Némely demográfus véleménye szerint a valóságos lakosságszámnál megközelítően 10%-kal kevesebb embert tüntet fel. Lévén azonban a paraszti vallomások „kivétele" és a népszámlálás között 13 esztendőnyi különbség, több-kevesebb biztonsággal állíthatjuk, hogy Zemplén megye falvainak többségében - az örökös jobbágyság lévén uralkodó - a helyzet jellemzésére alkalmasak ezek az adatsorok. Legkevésbé a Hegyaljára mondható ez el, bár éppen a parasztvallomások rögzítésének évében lelassul a Hegyalja mobilitása, hanyatlani kezd dinamizmusa, megmerevedik gazdasági pezsgése, hogy egyre több panasz fakadjon majd fel ezen térség lakóinak is a szívéből, elméjéből. A II. József-kori népességösszeíró biztosok Zemplén vármegyében 452 településen, 29 888 házban 38 765 családban 209 861 lelket írtak össze. Az úrbérrendezés óta 9 prédium népesedett meg, többségük 5-10 lakóházzal, 10-20 családdal, 40-50 lakossal, vagy ennél kevesebbel. Az úrbérrendezés Mária Terézia korában 443 településen zajlott le. Ez utóbbiak közül eddig 2 község - Vétse és Felsőosva - parasztjainak vallomásaira nem sikerült rábukkannunk. 441 település vallomása ismerős előttünk. II. József korában a 6195 négyzetkilométernyi kiterjedésű vármegye népsűrűsége 33,9 volt km

2enként. A 452 településből 9 volt prédium, 26 mezőváros, és 417 falu, vagy község. A 452 településből 85-nek a lakossága kevesebb volt, mint 200. Kettőszázharminckilenc községben éltek 201 és 500 közötti lakosok. 501-1000 között volt a lakosság száma 99 településnek, 1001 és 1500 között 13 településnek, 1501 és 2000 között 8 településnek, és mindössze 8 községben, mezővárosban éltek kettőezernél többen. A rendi struktúrával és az agrártermeléssel tipikusan összefüggő településformái és népességkoncentrációi voltak tehát Zemplén vármegyének. A nyolc kétezernél több ember lakta település közül egy- Tőketerebes- kivételével valamennyi hegyaljai mezőváros. Közöttük a legnépesebb Tállya, és a vármegye székvárosa, Sátoraljaújhely. A hegyaljai mezővárosok lakosságkoncentrációja a monokultúrás szőlőművelés munkaerőigényével függ 363