A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

össze. Ezek a hegyaljai mezővárosok a legiparosodottabbak is, de ezekben lakik a legtöbb nemes és a legtöbb házas zsellér.

6 Bár a hegyaljai mezővárosok és szőlőtermelő falvak között sok a kincstári település, de a tulajdonviszonyaik ezeknek a településeknek a legbonyolultabbak. Kincstár, egyház, magánföldesúr, arisztokrata, kisnemes, városi polgár, kézműves, kereskedő, úrbéres és úri szolgálónép a legtarkább összeviszszaságban tudhat itt magáénak egész nagy kiterjedésű birtokrészeket vagy 1-2 kapás szőlőt. Alapvető jellemzője még e térségnek, hogy feltűnően magas az extrárieus birtokosok aránya. Mindezeket még el kellett mondanunk, ha meg akarjuk érteni Zemplén vármegye lakosságának vásározási szokásait és kényszerűségeit. Az úrbéres lakosság vallomásaiból kihámozhatóan Zemplén vármegye lakossága 29 vásározó helyett látogatott a 18. század utolsó harmadában. E 29 vásározó helyből 19 volt a megye területén, 10 pedig a szomszédos vármegyékben. Zemplén megye belső vásárai az alábbiak voltak: Gálszécs, Homonna, Bodrogkeresztúr, Királyhelmec, Lelesz, Mád, Nagymihály, Sárospatak, Szinna, Sztropkó, Tárcái, Tállya, Tárkány, Tokaj, Tolcsva, Tőketerebes, Sátoraljaújhely, Varannó, Zemplén. A megyén kívüli vásározó helyek: Sáros megyébe az alábbi vásárokra jártak Zemplén megyei lakosok: Bánfa, Eperjes, Kurima, Sóvár, Hanusfalva. Abaúj megyébe az alábbi vásárokba jártak zempléniek: Kassa, Szikszó, Borsod megyébe: Miskolc, Szabolcs megyébe: Kisvárda. Ung megyébe pedig Ungvár sokadalmaira jártak. Természetes, hogy az önellátás nagyon erős hagyományai mellett a legfontosabbak a „belső, megyei" vásárok voltak. Az infrastruktúra is ezek megközelítését tette leginkább lehetővé. Messzibb vásárokra vagy a megélhetés vagy a nagyobb haszon reménye és kényszere vitte az embereket. Állításunk mellett szólnak azok a számsorok is, amelyek egy-egy vásár látogatottságát tükrözik. A vármegye legkedveltebb és leglátogatottabb vásárait Homonnán tartották. 187 Zemplén megyei községből látogatták a homonnai sokadalmakat. A 187 helység lakói közül 49 falu úrbéresei úgy vallottak, hogy csak a homonnai vásárokba járnak, ahol a „házi dolgokat, szemesterményt és aprójószágot . . . jól eladhatják" (Lácfalva). A ruszkaiak szerint Homonnán „mindenféle jószágot eladhatnak", míg Runyina lakói „a marháikat adják el itt". A Homonnától „két kurta mérföldre lévő" Homonnarokitó lakói a „jószágokat, szemesterményt s más mindent" ide hordanak. „Itt mindent el tudnak adni" az agyidóciak is. Az aprójószágok és „egyéb házi dolgok" mellett „fát is" hordanak eladni Homonnára Kiskemence és Grosóc lakói. Cirókahosszúmező lakói „a búzát és mást otthon is el tudják adni, de Homonnán, ahova két óra alatt eljutnak, jobban eladják", ezért nem is járnak más vásárokra. Vannak olyan települések is, akik csak azért vásároznak egyedül Homonnán, mert nincs más lehetőségük. Sztakcsinrosztoka lakói vallják. „A közelben egyetlen város sincs Homonnán kívül, ahol házi termékeinket eladhatnánk. Homonna azonban öt óra járásra van tőlünk." A távolság mellett akadályozó tényezők lehettek az utak. Novoszedlicskához sincs „más város közel", csak Homonna, azonban az „öt mérföldre fekvő Homonnát a rossz út miatt gyakran nem tudják megközelíteni". Az egyedül Homonnán vásározó 49 helység a következő volt: Agyidóc, Csukalóc, Peticse, Rovna, Borró, Brezovec, Kolbásza, Osztroznica, Priszlop, Dedasóc, Parihuzóc, Popina, Roskóc, Ruszka, Runyina, Zuella, Zavatka, Valaskóc, Tótvolova, Tótkriva, Telepóc, Olsinkó, Módra, Szmolnik, Szinna, Tótjablonya, Nagykemence, Jesze6. Danyi D.-Dávid Z., 1960.: Vők 1975.; Kovacsics /., 1963.; Thirring G., 1938.; Benda Gv., 1973. 364