A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TAKÁCS Péter–UDVARI István: Adalékok a 18. századi zempléni vásárok és a vásározó zempléni lakosok történetéhez

ADALÉKOK A 18. SZÁZADI ZEMPLÉNI VÁSÁROK ÉS A VÁSÁROZÓ ZEMPLÉNI LAKOSOK TÖRTÉNETÉHEZ TAKÁCS PÉTER-UDVARI ISTVÁN A történetírás és a gazdaságtörténet feltárta már, és kellően adatolta is, hogy a praekapitalista korszakban a szűk belső piaccal rendelkező közép- és kelet-európai országok kereskedelme elsősorban külkereskedelemre orientált.

1 A társadalmi munkamegosztás alacsony szintjén megrekedt, iparukat többnyire kézműipari szinten konzerváló országok bányászati és nyerstermékeiket, mezőgazdasági fölöslegüket, könnyűipari alapanyagaikat külföldön értékesíthették. Ezek között az országok között volt a helye a 18. században - és még azt követően is sokáig - Magyarországnak is. Mindez nem mond ellent annak, hogy ezekben az országokban is élénk termék- és árucsereforgalom bontakozott ki. Részben az ország makro- és mikrorégiói - a természeti adottságokkal összefüggő kényszer és lehetőség okán - rendszeres egymásrautaltságban, termékcsere-szimbiózisban élnek; másrészt a polgári társadalomra jellemző korszerű kereskedelmi hálózat, a tőkés gazdaságot kiszolgáló fejlett infrastruktúra kialakulása előtt is össze kellett „gyűjteni" a határokon túlra szánt árut. Erre a kettős célra jöttek létre és szaporodtak folytonosan a vásárok már a 18. században, és szaporodásuk üteme felgyorsult a 19. század első felében.

2 Itt, az így létrejött vásárokon találtak A tanulmány az MTA-Soros-alapítvány támogatásával folytatott kutatás része. 1. H. Balázs É.-MakkaiL., 1962. 398-401., 473-491.; Gyimesi S., 1975. 134-156.; Horváth M., 1840. 151-196., 219-266. 2. A magyarországi kereskedelemről, a városok szerepéről és az egyes városok vonzáskörzetéről legutóbb Bácskai Vera és Nagy Lajos jelentettek meg egy úttörő érdemű munkát, de ők 1828-ban vizsgálták a vonzáskörzeteket, és nem vették figyelembe, hogy az 1828-as összeírás - lévén célja az adókorrekció, pontosabban a törvényhatóságok közötti portaszámok kiigazítása - szinte bizonyosra vehetően torzítja a vásári vonzáskörzetek megrajzolását, mert az összeírok igyekeztek minden térségben a legolcsóbb vásárok adatait szerepeltetni, így egy-egy város, mezőváros, még inkább egy-egy vásár a vallomásokban tényleges szerepe alá értékelődött. Vö. Bácskai V.-Nagy L., 1984. A Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor készült paraszti vallomások az 1828-as összeírásnál gazdagabb és talán hitelesebb képet nyújtanak az egyes térségek, megyék, falvak vásározási szokásairól, mint az 1828-as összeírás. Ezzel természetesen nem szándékunk csökkenteni Bácskai-Nagy könyvének értékeit, melynek jelentősége felmérhetetlen. Az alábbiakban mi is többször hivatkozunk majd rá, mint e kérdéskörben alapmunkára, melynek megállapításait az általunk vizsgált időpontban és térségben a tények csak aláhúzzák, megerősítik, ugyanakkor e korábbi vallomások teljesebb képet, gazdagabb valóságot tárnak a vizsgálódó elé, és jobban megvilágítják a regionális egymásrautaltság szükségszerűségét, a paraszti árucsere minden eddig véltnél gazdagabb forgalmát. Egyben rávilágítanak e tények arra is, hogy a paraszti önellátás szinte minden időben kikényszerítette a nagyarányú áruforgalmat, még akkor is, ha ez a forgalom nélkülözte, vagy minimálisra korlátozta e csere során a pénzforgalmat, illetve ebben a cserében a pénz nem mint tőke vett részt. Az úrbérrendezés kori paraszti áruforgalom vázlatos képét Nagy Erzsébet rajzolta meg. Vö. Nagy E. 1957. 359