A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CIFKA Péter: Egy emlékszobor a reformkorban

EGY EMLÉKSZOBOR A REFORMKORBAN CIFKA PÉTER Kölcsey Ferenc 1838. augusztus 24-én halt meg, és Szemere Bertalan a miskolci kaszinóban már szeptember 7-én mozgalmat indított emlékszobra érdekében.

1 Támogatói a környék liberális úri családjai közül verbuválódtak. A pénzt lelkes hölgyek e célra készült hímzéseinek elárverezéséből, műkedvelő előadások jövedelméből és közadakozásból remélték. Toldy (Schedel) Ferenchez, mint a Tudós Társaság titkárához és az Athenaeum egyik szerkesztőjéhez már december 5-én egy „Amália"- aláírású kézirat érkezett.

3 Szerzője buzdítja hölgytársait, csatlakozzanak kézimunkáik fölajánlásával a mozgalomhoz, egyben közli azoknak a névsorát is, akiket a kaszinó pénzadományok elfogadására kijelölt. Utóiratában pedig arra kéri Toldyt, vállalja el majd az árverés védnökségét, mindenekelőtt azonban gondoskodjon arról, hogy e toborzó fölhívás az Athenaeumban napvilágot lásson. Helmeczy Mihály, a Jelenkor és a Társalkodó szerkesztője Szemere Bertalantól kapott hasonló tartalmú kéziratot azzal a kéréssel, jelentesse meg valamelyik lapjában. Sem Toldy nem teljesítette „Amália" kérését, sem Helmeczy Szemere Bertalanét. Mindketten tudták ugyanis, hogy a nagy halott emlékszobra érdekében már a Kisfaludy Társaság is szervezkedni kezdett, és ők ezt támogatták. Érthető. Toldy maga is a Társaság tagja volt, Helmeczyt pedig baráti szálak és lapszerkesztői érdekek fűzték az ott tömörült írókhoz. Legfőképpen pedig biztosak lehettek abban, hogy e szervezet X

unkája különb eredményekkel kecsegtet, mint a miskolciak lelkes műkedvelése. kulturális központtá lett Pesten tartotta székhelyét, a legtekintélyesebb írókat tudta sorompóba állítani, kitűnő összeköttetésekkel rendelkezett, a vezetést pedig a szervezőképességéről híres Fáy András vállalta. Az erők szétforgácsolódásától tartó Toldy meg is írta mindezt Szemere Bertalannak, ő azonban nem hajlott semmiféle együttműködésre, hanem sértődötten - és a Kisfaludy Társaság lendülete mellett lassan végképp elszigetelődve - folytatta mozgalmát. Fáy kitűnő szervezőnek bizonyult. Tudta, országos gyűjtéstől csak akkor várhat erjedményt, ha azt látványos akcióval indítja. Erre olyan helyet és időpontot kellett kiválasztania, amely a) országos figyelem középpontjában áll, b) Kölcsey sok hívét gyűjti egy helyre, c) inkább politikai, mint irodalmi jellegű, hiszen a politikus Kölcsey sokkalta ismertebb volt az írónál. E föltételeket készen kínálta az 1839-ben megnyíló országgyűlés. Az irodalmi társaság ezért egyelőre a háttérből irányította az első lépést: megbízta Botka Imre 1. Szemere Bertalan: Észrevételek Kölcsey emléke iránt. Századunk, 1840. márc. 19. 2. „Amália": Báró Szörényi Amália, Tornallyay Luciánné. 3. MTA kéziratgyűjteménye. Tört. 2-r. 26. 3 33