A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CIFKA Péter: Egy emlékszobor a reformkorban

Szatmár megyei követet - e minőségben Kölcsey utódját - kezdeményezzen gyűjtést az emlékszoborra Pozsonyban. Egyben megszervezte, hogy a gyűjtésnek ott is kellően látványos akció biztosítson lendületet: a felső táblán gr. Batthyány Lajos iratkozott fel elsőnek a gyűjtőívre tüntetően magas, 50 pengő forintos adománnyal, az alsó táblán pedig Pulszky Ferenc 50 és Deák Ferenc 40 forinttal. A tíz évvel később mártírhalált halt miniszterelnök példája a felső tábla jelenlévő kilencvenkilenc tagja közül tizenhét liberális arisztokratát lelkesített föl. ők 298 forinttal járultak hozzá a szoborhoz. Tízen adtak közülük 20 forintot. Deák és Pulszky példáján buzdulva az alsó tábla összesen 1000 forintot adott össze. Az adakozók mintegy kétharmada a vármegyék 131 küldöttje közül került ki - alig akadt közöttük, aki valamit ne áldozott volna - egyharmada a szabad királyi városok és személyükben jelen nem lévő főrendek képviselőitől származott. Az adományok természetesen kisebbek voltak a vagyonos főrendekénél: 2 és 15 forint között szóródtak. Az országgyűlés által összeadott 1300 forint mindenképpen szép anyagi és erkölcsi sikernek számított. Botka az összeget 1839 novemberében átadta Fáynak, aki e pénzbeli és morális tőke birtokában immár nyugodtan készülhetett tervének második lépésére, arra, hogy a Kisfaludy Társaság nevével a nyilvánosság elé álljon és az egész országot adakozásra szólítsa. Ehhez azonban létre kellett hoznia a Társaság kebelén belül egy bizottságot, amely a mozgalmat szervezi, fémjelzi, felelősséget vállal az elszámolásért, dönt az emlékmű készítője és formája felől. Minden diplomáciai ügyességét latba kellett vetnie. Semmiképpen sem hiányozhatott ugyanis e bizottságból Szemere Pál, akiről mindenki tudta, hogy az elhunyt egyik legbelső barátja és munkatársa volt. őt pedig nehéz volt megnyerni. Osztozott rokona, Bertalan sértettségében, néhány évvel korábban pedig a Kisfaludy Társaság két hangadójával, Bajzával és Toldyval kemény, mély lelki sebeket hozó csatát vívott az Auróra zsebkönyv örökösi jogáért. Fáy első fölkérését 1839. december 8-án még néhány indulatosan odafirkantott „Fáy András és Vörösmarty és Bajza és Schedel PÁRTTÁRSAKNAK" címzett sorral vetette vissza.

4 Fáy azonban remekelt, Szemere Pál 1840 januárjában elvállalta a bizottsági tagságot, kevéssel utóbb belépett a Kisfaludy Társaságba és megbékült haragosaival.^ így az Athenaeum 1840. február 2-i száma hírül adhatta, mi történt Pozsonyban Kölcsey szobrának ügyében és hogy annak további gondozására bizottság alakult: elnöke Fáy András, tagjai Bártfay László, Botka Imre, B. Eötvös József, Toldy Ferenc, Szalay László, Szemere Pál, Vörösmarty Mihály. Jegyzője Bajza József. Ugyanitt jelent meg Vörösmarty Mihály tollából a nemzetet adakozásra buzdító fölhívás.

6 Százharminc megbízottat szemeltek ki adományok gyűjtésére. Az ötven rovatot és néhány bevezető sort tartalmazó gyűjtőíveket január 25-én tették postára számukra. A bevezető sorokból mint kész tényt vehették tudomásul azt - amiről Fáy taktikai leleményessége következtében eddig a nyilvánosság előtt szó sem esett: Ferenczy István fogja a szobrot elkészíteni. E titkolódzás okára később visszatérünk. A kitöltött íveket és adományokat a megbízottak Fáy Andrásnak küldték vissza. Eredményeiket 1840 júliusa és októbere között az Athenaeum kilenc száma részletesen közölte. Nem fűzött kommentárt az adatokhoz, de a figyelmes olvasó tanulságos következtetéseket vonhatott le belőlük, és így tehetünk mi is. Az eredményeket természetesen számos tényező befolyásolta, többek között a gyűjtő rátermettsége, a 4. Ráday-könyvtár. Szemere-tár 16. köt. 103. 5. Ráday-könyvtár. Szemere-tár 16. köt. 102. 6. Vörösmarty kéziratos fogalmazványa: OSZK kézirattára, Fol. Hung. 969. 34