A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

MOGYORÓSI Sándor: Az északkelet-magyarországi Werwolf-hiedelem interetnikus vonatkozásai

Ez a hiedelemmonda-változat általában ismert a német nyelvterület nyugati, északnyugati részén. Ezen típus Werwolfjai kevés kivételtől eltekintve nem gyilkolnak, hanem többnyire beérik azzal, hogy valamelyik hozzátartozójuk - leggyakrabban a feleségük - valamely ruhadarabját széttépik. Számos változat azzal végződik, hogy az asszony, aki rájött, hogy a férje Werwolf - a történetben általában a kényszerből átváltozó Werwolf-típus fordul elő -, megszabadítja őt a varázstól. A megszabadítás úgy zajlik, hogy a Werwolfot farkas alakjában a keresztnevén szólítják.

24 Azáltal hogy állapotának tudatára ébresztik, megszabadítják az átváltozás kényszerétől. A feleségére támadó farkasember története ismert számunkra a svéd varulvenhez kötődő hiedelemkörből is.

2? Mindegyik mondában a Werwolf-férj feleségére támad, de az asszonyt nem öli meg, csak a szoknyáját tépi szét, s az asszony utána a foga közt maradt szövetdarabkákról ismer rá. A német és a skandináv példákban a történet folytatása többnyire arról szól, hogy a feleség a férjét megszabadítja a varázstól. Magyar példában pedig a feleség elmetéli a férje nyakát. A hiedelemmonda magját alkotó azonos vázlaton túl, a német-skandináv és a magyar történetekben szereplő Werwolf-alak típusát tekintve teljességgel eltér egymástól. Az ostfrieslandi, és a nyugat-porosz példákban ennél a mondatípusnál a kényszerből átváltozó Werwolf szerepel, aki maga sem tudja, hogy melyik pillanatban válik farkassá, s tulajdonképpen akarata ellenére kell a feleségére támadnia. A Putnok környéki hiedelemmonda hőse a maga akaratából átváltozó Werwolf, aki azért támad a feleségére, hogy megleckéztesse, ám a végén mégis ő jár pórul. A gömöri hagyomány szerint szakállas farkas abból az emberből lehet, aki foggal születik, vagy abból, aki Luca éjszakáján kimegy a keresztútra, s egy kör közepében kiállja a próbát, így szerzi meg az átváltozás tudományát. Ezek tulajdonképpen a magyar hagyományban is ismert tudományszerzési módok, amelyekkel a garabonciáshoz, a boszorkányhoz, az ördöngös kocsishoz stb. fűződő történetekben is találkozunk. Az európai hagyományból ismert farkassá változási módra a putnoki hiedelemmondával kapcsolatban nem találunk utalást. A következő ragályi példában annak lehetünk tanúi, hogy csak a szakállas farkas elnevezés őrződik meg, de a mögötte megbúvó hiedelemalak teljességében azonos a tudományos juhásszal: „Még akkor gyerek voltam, de még emlékszem rája, amikor szakállas farkas volt. Úgy hogy abban az alakban mutatkozott meg, abba az alakba volt. Ha falun hajtott, akkor is már a nép ismerte, mert mindig olyan lángot hajéntott a szakállas farkas. Ó csak egy ostort csapta ki, s egy nagy lángot csapott. Amúgy nem volt semmi különbség rajta, olyan volt, mint a többi ember Szuhafőn is volt pásztorember Úgy is halt meg, hogy nagyon szenvedett, nem tudott meghalni. A ház közepin egy tüzet kellett neki rakni, de egy kicsit, és azon körül álltak az ördögök. Azok az ördögök körülfogták a tüzet. A tűznek ott kellett előtte lenni, úgy halt meg".

26 Az idézett szövegben megfigyelhetjük, hogyan ágyazódik az átvett hiedelemtörténet magja a már meglévő hiedelemrendszerbe. Amikor a magyar néphagyomány a német eredetű Werwolf-hiedelemmonda férfi alakját a tudományos pásztorral azonosította, a tudomány megszerzésének a módját is ettől a figurától kölcsönözte. Hiszen ha isszaemlékszünk a XVIII. században lefolytatott nógrádi perre, ott a vádlottak még másként nyilatkoznak a tudományszerzés mikéntjéről. Ezen túl megfigyelhető, hogy amennyiben az átvett hiedelem nem képes megőrizni a maga sajátosságait, az idők 24. Hertz, W., 1862., 81-83. 25. Odstedt, £.,1943. 221-225. 26. Szajkó Ida (Ragály). Zsadányi T. gyűjtése 1983. GA, 620/1-7. Ugyanettől az adatközlőtől 1986-ban ismételten gyűjtöttem, és hasonló eredményt kaptam (M. S.). 19 289