A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

MOGYORÓSI Sándor: Az északkelet-magyarországi Werwolf-hiedelem interetnikus vonatkozásai

mány saj átj ai, ugyanakkor a hiedelemrendszer egészének struktúráj a és logikáj a ezeket határozza meg kötődési pontként. Hasonló magyarországi Werwolf-perekről tudunk 1759-ből, 1783-ból és 1793-ból.

17 1822-ben Pucz Antal a babonákról és az ő sokféle nemeiről íródott könyvében vizsgálja „okos észnek világánál" azt a csalóközi történetet, amely hét leány farkassá változtatásáról számol be.

18 A palóc hagyomány kapcsán már Ipolyi Arnold is szól a farkassá változó pásztorról.

19 A palócok szerint a megbántott, megsértett juhászból válik holta után szakállas farkas, aki a nyája után kódorog, s így áll bosszút a gazdáján. E példában a vámpírelemekkel ötvöződött Werwolf-hiedelemnek lehetünk tanúi. A palóc hagyomány nemcsak a halottal, hanem az élővel is kapcsolatba hozza a farkassá változás képzetét. Talán megkockázhatjuk azt az állítást, hogy arányát tekintve gyakrabban bukkan elő az élő emberből farkassá változott pásztor, mint az Ipolyi által említett példa. A palóc hagyomány szerint a keresztelőre a keresztapa viszi a gyereket. Mielőtt elindulnának a komaasszony a következő mondással vesz búcsút: „Farkast viszek, bárányt hozok".

20 A Werwolf-mondakör egyik sajátos típusa ismert Hét, Putnok, Égerszög környékén. A mondatípussal, s annak irodalmi vonatkozásaival Ujváry Zoltán foglalkozott A farkassá változott pásztor című tanulmányában.

21 A Putnok környéki mondának a rövid tartalma a következő: a pásztor felesége mindig késve viszi a férjének az ebédet. A pásztor figyelmezteti a nőjét, hogy ennek nem lesz jó vége. Amikor az

x asszony legközelebb késik, egy farkas támadja meg, s alaposan megtépi a kötőjét. Az asszony ráborítja az ételt, s ezzel megmenekül. Amikor a férje kevesli a hozott ebédet, elmondja neki a történteket. Ebéd után a pásztor megkéri a feleségét, hogy tetvésszen a fejében, s közben elalszik. A nő ekkor látja meg a férje fogai közt kötőjének darabjait, s rádöbben, hogy a férje szakállas farkas. Hogy szabaduljon tőle előkapja a bicskáját, s elmetéli a nyakát. A tetemet kövekkel hordja be. A szakállas farkas sírja most is megvan Putnoktól néhány kilométerre, az emberek Pásztorhányásnak emlegetik ezt a helyet.

22 Nyomban felfigyelhetünk arra, hogy a hiedelemtörténet ezen típusával a német és a skandináv néphagyományban találkozhatunk. Egy ostfrieslandi történet szerint például egy ember asszonyával az erdőn keresztül utazik. Egy dombnál megállítja a szekerét, s közli az asszonnyal, hogy neki most el kell mennie, a férfi ugyanis érzi, hogy közeleg az átváltozás pillanata. Arra inti a feleségét, hogy vigyázzon magára, s tartsa kéznél a piros szoknyáját, ha megtámadná valamilyen vadállat, azzal üsse a pofáját. Ezekkel a szavakkal a férfi eltávozik. Röviddel ezután egy hatalmas farkas jön elő az erdőből, a szekérre ugrik, az asszonyra támad. A nő a férje tanácsa szerint cselekszik, s a szoknyájával védekezik. Az állat cafatokra tépi a szoknyát, s visszaszalad az erdőbe. A férfi hamarosan visszajön, felül a szekérre, s folytatják útjukat. Beszélgetés közben az asszony a férje fogai közt felfedezi szoknyájának foszlányait, s ekkor döbben rá, hogy a férje Werwolf.

23 17. Komáromi A., 1910. 675-676. SzendreyÁ., 1986. 135. Ujváry Z., 1986. 85. Dömötör T., 1981. 106. Csefko Gy., 1926. 36-37. Beké Ö., 1932. 167. 18. Pucz A., 1822., 43. 19. Ipolyi A., 1929. I. 117. Wislocki H., 1893. 13. 20. Istvánffy Gy., 1911. 227. 21. Ujváry Z., 1986.73. 22. Ujváry Z., 1986.73-87. 23. Was sich das Volk . . ., 1876. 140. 288