A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

KUNT Ernő: Vizuális kultúra és vizuális művészetek (Vizuális antropológiai jegyzetek 1.)

VIZUÁLIS KULTÚRA ÉS VIZUÁLIS MŰVÉSZETEK Vizuális antropológiai jegyzetek 1. KUNT ERNŐ 1. Vizuális antropológiai megközelítés Ahhoz, hogy a vizuális kultúra és vizuális művészetek viszonyának vizsgálatát a néprajztudomány, a kulturális antropológia szemléletével közelíthessük meg, eredményeivel kiegészítsük és saját megfigyelésemet hozzátehessem, mindenekelőtt szükség van annak megvilágítására, mit ért e tudomány a vizsgálandó fogalmakon. E bázisfogalmak meghatározására a kulturális antropológia számos kísérletet tett,

1 hiszen tartalmuk megértése, föltárása, ellenőrzött használatbavétele kutatásának alapvető feladatai közé tartozik. Minden újabb definíciókísérlet a fogalmak újabb és újabb tartalmi rétegeit tárta fel, s mindinkább kiszélesítette az értelmezési lehetőségeket. Azonban éppen e fogalmak központi fontossága, mindennapos használata szükségessé tette a tudományon belül a hozzávetőleges érvényű, munkameghatározásokat. Kutatóktól, módszerektől függően ezekből is számos változat található. Közülük választottam ki azokat, amelyek munkám során a legalkalmasabbnak bizonyultak, s amelyekkel írásomat szükségesnek tartom bevezetni. 1. Kultúra - (műveltség) legtágabb értelemben azon szerzett (agenetikus) ismeretek összessége, melyek az ember közösségi létezéséhez szükségesek, s azt lehetővé teszik. Specifikusan emberi, illetve mi azt ismerjük. 2. Vizualitás - (a látvány iránti érzékenység) a látás, a szem útján történő környezetérzékelés, ismeretszerzés. Továbbá ezek rendszerezési, tárolási és továbbadási módja ugyancsak a szemmel érzékelhető módon. Ezen érzékelési módnak már az állatvilágban megvannak az előzményei. Az ember számára ez a legfontosabb érzékszerv. Ennek megfelelően minden kultúrában igen magas azon jelek száma, melyek adott társadalom fennmaradását, fejlődését a vizualitás útján szolgálják. 3. Vizuális kultúra - (a látás érzékszervére támaszkodó, ennek lehetőségeit kiaknázó műveltség) a látás útján szerzett ismeretek, illetve azok feldolgozási és reprodukálási módja, melyek az emberi közösség létezéséhez szükségesek. Itt vizsgáljuk a vizuális érzékelés (passzív) és a látványi kifejezés (aktív) módozatait, melyek kultúránként, társadalmanként, és a társadalmi egyenlőtlenségeknek megfelelően különbözőek. A vizuális kultúra kultúrspecifikus jelenség, hiszen szerzett - s nem örökölt ismereteket közvetít, ezért az adott kultúra alapvetően meghatározza azt, hogy hogyan látja az ember természetes és mesterséges környezetét, milyen normák, korlátok között, és milyen elvárások alapján értelmezheti, gyakorolhat befolyást rá. 1. A számos kultúrameghatározás közül a legközelebb állnak témánkhoz: Lotman, J. M., 1973. 272. Hoebel, E. A.-Frost, E. L., 1976. 17-56. Hunter, D. E.-Whitten, P., 1976. 96-112. Szerdahelyi!., 1980. Malinowski, B., 1985. Bujdosó D., 1986. 383-389. KuntE., 1987. 16-19. 18* 275