A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

KUNT Ernő: Vizuális kultúra és vizuális művészetek (Vizuális antropológiai jegyzetek 1.)

Mivel ismeretekről van szó, fontos mindenekelőtt, hogy ezek milyen arányban kerülnek vizuális kódolásra. Adott kultúrára jellemző, hogy a nyers, primer látási érzékelés által szerezhető információk között milyen fokig képes differenciálni, s milyen fokig dolgozta ki, milyen mértékig fejlesztette ezek értelmezési, feldolgozási, rendszerezési módozatait. Messzemenően jellemző továbbá, hogy a kultúrreleváns ismeretek rögzítése, tárolása, szétsugárzása és hagyományozása számára milyen mértékben veszi igénybe a vizualitást, s milyen hatékonyságúra fejlesztette ki annak lehetőségeit. Kultúránként különbözik az is, hogy milyen arány figyelhető meg az indexszerű, az ikonikus és a szimbolikus jelek alkalmazásában, s végül: milyen fokig van tudatosságra, illetve ösztönösségre szükség a jelek értelmezéséhez, befogadásához és reprodukálásához. Mivel a szerzett ismeretek a közösségi létezéshez szükségesek, jellemzi a kultúrát az, hogy a vizuálisan közvetített ismeretek a társadalom milyen széles rétegei számára értelmezhetőek helyesen, azok alakításában milyen számban vehetnek részt a társadalom tagjai, és milyen mértékben alakíthatják. Azaz: mennyire egységes, rugalmas és vizuális nyelv, milyen fokú eltéréseket tolerál a kultúra? A társadalom szerkezetének fejlettségi fokától függ, hogy milyen csoportok, rétegek, osztályok, milyen mértékben részesülhetnek a kidolgozott lehetséges értelmezési módok ismeretében, s a vizuális kommunikációs rendszerek mily mértékben szolgálják az egész közösség, illetve egy csoport, réteg érdekeit. 4. Vizuális művészetek - emberi létünk esztétikai igényű vizuális értelmezései. A kultúra részét képezik, s attól szorosan meghatározottak. Feltehetően alapvető emberi igény kielégítésére jöttek létre, s ezt kultúránként, társadalmi rétegenként eltérő módon végzik. Szoros kapcsolatban állnak a vizuális kultúrával, bár hozzá fűződő viszonyuk változó: vannak kultúrák, melyekben abban bennefoglaltatnak, másokban önállósulnak, kiegészítik azt. A művészetek az adott kultúrát sajátos jelrendszerekkel fejezik ki, tükrözik vissza. Felszabadítják és irányítják az emberi kreativitást. Míg a különböző kultúrák művészeti, vizuális művészeti alkotásai feltehetően az emberi műveltség széles körében ismertek, addig azonban magának a művészetnek a meghatározása az egyik legvitatottabb területe az antropológiának. Vizsgálatára Jacques Maquet javaslatára új részdiszciplína: az esztétikai antropológia van kifejlődőben.

2 Kulcskérdés az esztétikai minőség mibenlétének, az ember ún. esztétikai dimenzrójának meghatározása. A vonatkozó hipotetikus érvényű megállapításokat az alábbiakban összegezhetjük. Bármely emberi készítésű tárgyban, megnyilatkozásban megfigyelhető a humán jelleg: azaz azon folyamat eredménye, melynek során az ember a természetet környezetté formálja át, azt kisajátítja, magához alkalmazza. Készítményeit így spontán módon felruházza egy jellegzetesen emberi jeggyel, humán minőséggel. A természet, a környezet a dolgok humanizálása a kultúrák alapvető feladata. Minden bizonnyal ebben az emberi minőségben fedezhetjük fel az ún. „esztétikum" többé-kevésbé ösztönös megnyilvánulását. Úgy is fogalmazhatunk talán, hogy a sikeres humanizáció esztétikai minőségben is megnyilvánul. A humanizáció módja, a kultúra kifejezése változó mértékben függ az alkotótól, egyéniségétől, attól, hogyan individualizálja ő a kultúrát. Ennek normái kultúránként változó mértékűek. Aminthogy az emberi kultúra a világot humanizálja, az egyén, az alkotó csoportok, művészi tevékenységük során a kultúrát egyénítik, individualizálják. 5. A szép fogalma, a megkülönböztetésére szolgáló értékrend kultúránként különbözik, de valamennyiben megtalálható. A vonatkozó definíciók a kulturális antropológiában részben csak egy kultúra vizsgálata, részben több kultúra összehasonlítása eredményeként születtek, s valamennyi megkísérelte alkalmazni a művészettudományok2. Maquet, J., 1971. 276