A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TARCAI Béla: Egy nemes család fényképei

6. kép. Br. Radvánszky Béla és Sarolta Miskolcon, 1877-ben a kevésbé tehetősek is bekerülhetnek a felhasználók köreibe. Ehhez kapcsolódik még az a nézet is, hogy a kisember vágyai netovábbjának megvalósulását látta és látja a fényképben, mert most már ő is megörökíttetheti arcmását - kis költséggel és kevés fáradsággal - a maga és utódai számára. Ez a következtetés azonban így és általában nem érvényes a fotográfiára. Az első időkben ugyanis a fénykép luxuscikk volt. A dagerrotípiák ezüstözött rézlemezre, körülményes eljárással és egyetlen példányban készülhettek, tehát drágák voltak. Az ún. nedves eljárások korában pedig a mestereknek hatalmas apparátust kellett mozgatni ahhoz, hogy a világ és elsősorban embertársaik képét „a valósághoz hűen" rögzíteni tudják. Ez sem lehetett olcsó mulatság. Amióta III. Napóleon 1859 táján bevetődött egy párizsi fényképész műtermébe, pontosabban udvarába, hogy egyetlen kedves fiát, Lulut lefényképeztesse és véletlenül ő maga is rajta ragadt a képen, a felsőbb körökben sikk lett a fényképezkedés. Disderi mester 1857-ben sem feltétlenül a kisemberek számára találta fel és szabadalmaztatta a fényképes látogatókártyát, amit azután szerte a világban névjegyként használtak. Pesten Mayer György az első, igazi iparosnak tekinthető magyar fotográfus is „az előkelőbb közönségnek

11 ajánlja műintézetét 1844-ben. Párizsban a republikánus Gaspard Félix Tournachon - művésznevén Nadar - a szellemi elit részére nyitotta meg műtermét az 1850-es évtized elején, hogy arcokat gyűjthessen Pantheonja számára. A fényképezés hős- és őskorában tehát aligha lehetett szó a feltételezett népszerűségről. Ebben az időben elsősorban a tehetősek juthattak hozzá, hogy saját vagy lovaik és kutyáik képmásában az új és hamar divatossá vált találmány révén, gyönyörködhessenek, vagy képeikkel szeretteiket, barátaikat megajándékozzák. A Radvánszky család tagjai is ezt a divatot követték. Emellett, természetesen, és minthogy módjuk is volt 268