A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TARCAI Béla: Egy nemes család fényképei

nozzá, őrizték a hagyományokat is. A család gyakori vendége volt a rokon Vay Miklós szobrászművész, akinek ugyan Bécsben volt műterme, de ha Golopon vagy Sajókazán járt itt is mintázott szobraikat a család tagjairól. A hosszabb-rövidebb időre szerződtetett festőművészek is készítettek portrékat a családi arcképcsarnok részére. Sajókazán az éppen Münchenből hazatért Pataky László talált mecénásra és otthonra, azzal a meglepő feladattal, hogy elsősorban lovakat fessen. Pataky eleinte ódzkodott ettől a megbízástól, minthogy lovakat még sohasem festett. Végül is miként a naplóban olvashatjuk - „egészen jól sikerült" képeket festett a házigazda kedvenc lovairól. Lehetséges, hogy a gyors akklimatizálódásban szerepe volt a család egyik gyakori hölgyvendégének is, akit - ugyancsak a napló szerint - két hónap alatt kitűnően megtanított festeni és akiről nem kis malíciával jegyzi meg Radvánszky: „Úgy látom, M. flörtöl Patakyval!". Pataky Lászlót Vajda Zsigmond követte, aki azzal is elnyerte a házigazda 7- ^ép- Inkey Femande szimpátiáját, hogy fényképeket is készí- galambárus leány jelmezében, 1877-ben tett a kastélyokról. A gyűjteményben egy ilyet tudtunk teljes bizonyossággal azonosítani, éspedig azt a keretezett tablót, amely 1884. augusztus 20-án készült a zólyomradványi kastélyról. A sajókazai kastélyban fényképezett Klösz György is és a miskolci mester, Schabinszky László, Munkácsy Mihály barátja. Visszatérve a fénykép demokratizmusával kapcsolatos gondolatainkhoz, az ilyen irányú fejlődés csak a 60-as években következhetett be és ténylegesen meg is valósult. Ekkorra alakultak ki a nyersanyagok és a technikai eszközök tömegtermelésének feltételei. A fénykép ennek következtében valóban olcsó és mindenki számára elérhetővé vált. Az is tény viszont, hogy a korábban kialakult elit fényképezési szokások és intézmények továbbra is őrizték pozícióikat. A múlt század második felének társadalma megszokta, hogy tagjait a rang és a vagyon által meghatározott lehetőségek szerint osztályokba sorolja. így alakultak ki a mesterséges elkülönülés formái a templomi ülésrendtől kezdve a vasúti kocsikon és a kaszinókon keresztül a vadásztársaságokig. Miért lett volna ez másként a fotográfiában? A korábban is „az előkelőbb közönség" kiszolgálására berendezkedett műtermek tovább fejlesztették exkluzív jellegüket. Most már nem elégedtek meg a romantikus tájakat, erdőrészleteket imitáló kulisszákkal, hanem templom- és palotaméretű műfalakat festettek és ezek közé a legkényesebb ízlést is kielégítő reprezentatív bútordarabokat raktak. Hogy ezek nem mindig illettek össze, az különösebben senkit sem zavart. (Ilyen környezetben örökíttették meg magukat pl. Tisza Kálmán legénykorú gyermekei.) Az újabban létesült kispolgári műtermek „szolid árakkal és előzékeny kiszolgálással" indultak versenybe a nagyérdemű közönség pártfogásáért. Az előbbi kategóriából 269