A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

TARCAI Béla: Egy nemes család fényképei

EGY NEMESI CSALÁD FÉNYKÉPEI TARCAI BÉLA A közelmúltban érdekes és értékes anyaggal gyarapodott a Herman Ottó Múzeum: tulajdonunkba került a sajókazai és radványi báró Radvánszky család hagyatékának egy része és benne több mint ezer fénykép. E képek első és nagyvonalú áttekintése azonnal azt a benyomást keltette bennünk, hogy itt nem a szokványos családi fényképgyűjtemény egy változatáról van szó, hanem sokkal többről: tudatos és meghatározott szempontok által vezérelt emlékgyűjtésről és őrzésről. Ez a következtetés ösztönzött bennünket arra, hogy az anyag feldolgozását a fényképekkel kezdjük. Sajnos, az is hamar kiderült, hogy a hozzánk került képek csak töredék részét képezhetik a teljes gyűjteménynek, mert - amint ez a későbbiekből kitűnik - több utalást-találtunk az egyéb forrásokban bizonyos fényképekre, amelyek eddig nem kerültek elő, de meg kellett, s talán még ma is meg kell lenniük valahol. Az információs forrásokat illetően a legfontosabb és leghasználhatóbb Radvánszky Béla naplójának eddig előkerült része. A naplófeljegyzések adatai alapján megkezdett, más irányú kutatásaink eddig még nem jártak eredménnyel. Ahhoz, hogy a Radvánszky család fényképgyűjteményével kapcsolatos mondanivalónk térben és időben érthető legyen, elöljáróban el kell mondanunk egyet s mást a családról és az említett naplóról. A Radvánszky család A család eredete a 12-13. századra nyúlik vissza. Nemesi előnevét a Borsod megyei Sajókazától, illetve a Zólyom vármegyében lévő Zólyomradványtól nyerte. (Az utóbbi ma Besztercebánya egyik elővárosa.) Mindkét névadó faluban és környékén jelentős birtokokkal rendelkeztek, de a közvetlen rokoni kapcsolatok révén gazdának érezhették magukat Abaúj, Nógrád és Pest vármegyében is. A magyar báróságot a család Radvánszky Antal révén 1875-ben nyerte el, aki több mint 50 évig volt Zólyom vármegye főispánja

1 és több magas társadalmi és protestáns egyházi tisztséget is betöltött 1882-ben bekövetkezett haláláig. A család virágkorát a 19. század második felében élte. A családi krónikák említést tesznek ugyan Radvánszky Lászlóról, aki az 1700-as években udvari tanácsosi rangot ért el és szép latin nyelven írt családtörténeti, valamint utazásait megörökítő munkáival szerzett hírnevet magának és családjának, de a legjelentősebb személyiség a sajókazai ágból származó Radvánszky Béla (1849-1906) volt. Jogot tanult Pesten, sokat utazott külföldön és itthon. Közéleti pályáját 1875-ben mint országgyűlési képviselő kezdte. 1882-ben Antal nagybátyja halála után a király Zólyom vármegye főispánjává nevezte ki. 1894-ben, az akkor elhunyt és ugyancsak borsodi Vay Miklós örökébe lépetKa 1. A naplóban ez így szerepel, valójában több mint 50 éves közszolgálatról van szó. 263