A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)
CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője
mutatnak: „Hadd zengje e dalt, (a Jeszcze Polská-t) csak e dalt, egyebet ne / Enyhítve leend így a dallal a végem; / S síromba tegyétek; Ítéleti napkor / Fog kelleni újra a trombita nékem. / / Az utolsó ítéletkor a harci fúvókat / a trombitásokat / kell először költeni. „S millyen örömteli, mennyei óra: / A sírt kirepesztve felugróm az éjbe, / És síkra riasztom a többi világot / Nagy trombitaszóval a muszka elébe!" 47 A másik vers ugyancsak a szegedi sajtóban jelent meg. Szerzője Antoni Langie, jcíme:.Magyarhonba! Még Sárosi Gyula fordította magyarra, a Jövő című lapban jelent meg először 1848-ban. A vers szövege nem kapcsolódik közvetlenül a „Jön a muszka"kampányhoz, még az Ausztriával szembeni szabadságharcban lengyel segítségre vonatkozik, de 3. versszaka adhatott némi aktualitást a közlésnek: „Nagy az ellen számra nézve,/De nagyobb a lélek köztünk,-/Ne kérdjük mi: hányan vannak . . ./Megszámláljuk majd ha győztünk, / Mert ha vállat vállhoz vetünk, / Ketten együtt nem veszthetünk." 4 * A belügyminisztériumi fogalmazónak még egy írásáról tudunk, a hivatalos Közlönyben írt A kishitűek ellen című publicisztikai írásáról. A július 18-ról keltezett cikk bevezetőjében aláhúzza, hogy a veszély most komolyabb, „mert egy jól rendezett, nagy eszközökkel bíró hatalommal van gondunk, mellyet a pillanat lelkesedése le nem győzend, egy győzelmes hadjárat meg nem semmisíthet (...) A segély csak arra kellene, hogy a veszély új meg új kitörései ellen biztosítva legyünk, azaz hogy Ausztriát örökre ledöntsük, Oroszországot ártalmatlanná, hogy Bécs és Krakkó bástyáira a szabadság zászlóját ültessük. A külföldtől nem lehet segítséget várni, nem számíthatunk a népekre, mindenütt látjuk a zsarnokok szövetségét, ha segítünk is magunkon egy időre, új hadakat küldenek ellenünk; véggyőzelmünk majdnem lehetetlen". E reális helyzetfelmérés után is állami tisztviselőhöz illően optimista befejezést ad a cikknek: „Míg sorsunk önakaratunktól, önerőnktől függ, miért csüggednénk! Harcunk komoly, sokáig tarthat, de a győzelem bizonyos, ha szilárdak maradunk. Azért félre a csüggedéssel! fel harczra! győzni fogunk". H. M. 49 Nem kételkedünk Heilprin Mihály szavainak jóhiszeműségében. Nem tudjuk meddig szolgálta még új hazájának szerencsétlen ügyét, de tisztában lehetett azzal, hogy addigi közéleti szereplése (állítólag népgyűléseken is agitált a szabadságharc mellett), s nem utolsósorban a Köztársasági dalok több darabja bőven elég lett volna ahhoz, hogy bukás után súlyos büntetésben részesüljön. Nem tudjuk biztosan, milyen úton menekült a bukás után. Életrajzírói több változatot emlegetnek. Pollak angol nyelvű monográfiája csak annyit mond, hogy hónapokig tartó bujkálás után sikerült Párizsba menekülnie. 50 Másik életrajzírója, Hochmuth Izsák azt állítja, hogy Borsod megyei barátai segítségével sikerült Párizsba jutnia, ahol 47. Heilprin M.: A lengyel trombitás halála (Hervegh után). Szegedi Hírlap 1849. júl. 19. 26. sz. 72. A fordítást már előbb közölte a szerző a Köztársasági dalokban 40-41. Ismerjük e vers Magos Ernő-féle fordítását. (Költeményei egy elevennek. Pesten 1848. 20-21.) Magos fordítása valamivel hajlékonyabb, anapesztusai simán fonódnak egymásba. 48. Szegedi Hírlap 1849. júl. 19. 26. sz. 72. Bem tábornok kezdeti győzelmeinek hatására hasonlóan, de művészibben fejezte ki magát versben Petőfi: „Két nemzet van egyesülve bennünk, / S mily két nemzet! a lengyel s magyar! / Van-e sors, mely hatalmasabb, mint / E két nemzet, ha egy célt akar?" Az erdélyi hadsereg. Közlöny 1849. ápr. 11. és röplapon. 49. Közlöny 1849. júl. 19. 568. 50. Halász Gy.: Pollak könyvéről írt recenziója nyomán. Az Újság 1913.
