A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője

23-tól kezdve egész július 9-ig több számán keresztül hirdette kiadványait: Birányi Ákos: Köztársasági kátéját, Erdélyi János: Szabad hangok című kötetét, Jenőfi: Forradalmi szikráit, Hiador: Kossuthját, Lukács Pál: D alkony vecské]ét, az Uniodalok

r

á\ és Heilprin Mihály Köztársasági dalait. A Köztársasági dalok forradalmi és királyellenes verseit a bukás után a retorzióktól félve nem sokan merték megőrizni. Ezért példánya ma hallatlanul ritka. Nemzeti könyvtárunknak nincs meg, több könyvtár átnézése után a fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban bukkantam rá (jelzete: Sz. 695/857). Szemere miniszterelnök és belügyminiszter tudhatott a kiadványról, amely nagyon is megfelelt azoknak az elveknek, amelyeket a kormányfő is hirdetett, ezért a sajtóosztályon eddig bizonyára csak bedolgozó munkatársát a belügyi tárcához az ugyancsak ott dolgozó Szegfi Mórral együtt június 18-án fogalmazónak kinevezte.

41 Ettől kezdve a háború folytatása érdekében végzett sajtópropagandában többször is találkozunk Heilprin Mihály nevével. Már a kinevezés utáni 10. napon jelent meg első, általunk ismert cikke az Erdélyi János szerkesztette lapban Jön a muszka címmel. Ebben hivatkozik arra a kicsiny, de bátor hadra, mely Athén népét segítette Marathon napján. A magyar- és lengyelhon spártai ifjúsága a magyar ügy mellett vérzik és győz. Hivatkozik a 18 évvel azelőtt elbukott lengyel szabadságharcra: „a szolga seregek körül és megettük fenyegetve lebeg a szaggatott Lengyelhon szelleme, mely bosszút liheg és álland Varsó, Krakkó és Lemberg hóhérain. Philippinél találkozni fognak (. . .). Amely nép szabadságáért halni kész, és élni fog."

42 Két nappal később e cikk folytatásában olvassuk, hogy „nemcsak magunkért, hanem más népekért is küzdünk. Ott van a lengyel, ki velünk vérzik és győz s győzelmünktől legyilkolt hona feltámadását várja, ott az olasz, ott a német, ki velünk küzd és bosszút áll Bécsnek császári hóhérain. Hivatkozik a kasza, a csép, a dorong erejére is. A költői ihletettségű cikk bekezdéseinek refrénje, hogy „Ő (a muszka) veszni fog."

43 A háború folytatására irányuló propagandában újra felmerül a „kaszásháború" kétségbeesett képe, illúziója. Részbeni Heilprin-réminiszcenciák világosan kitapinthatók.

44 A heilprini „kaszásháborúra" visszaemlékezik Tompa Mihály Jön a muszka című költeményében: „Annyi pedig, hogy megverjük, bizonyos, / Nem kell annak csak vasvilla meg fokos; / Már hogy kéne? hisz nem rég a lengyelek, /Kaszával levágtak egy nagy sereget". A vers befejező további öt versszaka immár Babos eredeti bátorító szövege.

45 A magyar szabadságharc válságos helyzetében maga Heilprin is előveszi a Kaszához ki magyar című versét és a Szegedi Hírlapban kétszer is lehozatja.

46 A szorgalmas belügyi fogalmazó ugyancsak a szegedi lapban közöl még két „lengyelverset", de ezek már nem hirdetik az optimizmust. Az első, A lengyel trombitás halála (Herwegh után) egy helyzetpárhuzamot szuggerál. A lengyel trombitást halálos találat éri és bajtársaitól búcsúzik: „Hogy könnyű legyen a halál most / Paj tásaim, ez a halónak imáj a: / Vigyétek, e trombita zengje a dalt még: Nincs veszve a lengyelek / ősi hazája". Ezt akarhatta talán éreztetni Heilprin az olvasókkal. A vers utolsó szakaszai már a képzeletbeli jövő felé 41. Közlöny 1849. jún. 20. 136. sz. és 1848-49. a magyar zsidóság életében. Szerk.: Zsoldos L: Bp. 1948. 203. A Respublica 1849. jún. 23-án helyeslő glosszát fűzött a kinevezéshez. 42. Respublica 1849. jún. 27. 39. 43. Uo.jún.29. 11. sz. 42-43. 44. Tompa M.: Jön a muszka. A Nép Barátja 1849. jún. 9. 45. A Nép Barátja 1849. jún. 24. 23. sz. 358. 46. Szegedi Hírlap 1849. júl. 4. és júl. 21. Az első kiadás a kormánynak 1849. jún. 27-i általános népfelkelést hirdető közleményéhez kapcsolódott. Ld. Szegedi Hírlap: A Nemzet kormánya a néphez! című kiáltványt uo. 1849. júl. 4. 242