A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

CSAPLÁROS István: Heilprin Mihály, az 1848-49-es magyar szabadságharc elfeledett költője

/ Az a lengyel jó barát". A magyarrá vált Lengyelhonban született költő mintha látná az említett ifjú szívében a honszerelem lángját, mintha hallaná az esküt, „Hogy védeni e hazát - / Ez a magyar édes honja, / S az a lengyel jó barát".

37 Az eddig említett versek a fővárosi (vagy miskolci?) tartózkodás idején keletkezhettek. Kevésbé ismerjük Heilprin debreceni tartózkodása idején létrejötteket, ül. azt a valószínűen hivatali jellegű munkát, amelyet az ideiglenes fővárosban végzett. Talán még Debrecenben (vagy már Pesten?!) jött létre Tavaszdala, királyellenességének újabb megnyilvánulása. Versindítása is az agitatív lírára mutat: „Magyar polgárok/ még egy dalt, Valódi ifjú tavaszit! Királynak ne legyen tavasz, Ki hont és népet aljasít! Mindenkinek örök tavasz, Kény úrnak soh'se légyen az! Az égbolt is, a tiszta fény, Melly érző szivet elragad, Miként egy roppant sziklasúly Úgy nyomja a királyokat!" A következő öt versszak csupa átok az uralkodóra. A befejezés is erősen zsarnokellenes: „Igen, tavasz, örökké légy A költők s népek tavasza, Királyoknak légy bosszúálló, Légy bűnbíróság szózata. Minden levélre írd e szót: Meguntam zsarnokságait; Szabad az illat kertemen, Szabad a felhőm, levegőm, Az ember is szabad legyen!"^ A kötetkében lévő utolsó Herwegh-vers, a Költő című hirdeti az írástudó, a versfaragó, az értelmiségi örök szabadságát, akinek „minden vagyona dala".

39 Lehet, hogy már ekkor állította össze a Köztársasági dalok című kötetke verseit, amely kiadvány állítólag Buda felszabadításának napján hagyta el a sajtót. Egyes életrajzírónak e feltevését megerősíti az Amerikában fennmaradt példány, amelyre a szerző a következő dedikációt írta: „Kedves Nőmnek. Budavár visszavétele napján 1849".

40 Azaz se nem németül, anyanyelvén, se nem lengyelül (szülőföldjének nyelvén), hanem fogadott hazájának nyelvén, magyarul. Lehet-e magyarságélményére szebb bizonyítékot felhozni, hogy még feleségének is magyarul ír ajánlást, családi használatra. A kötetre, amelyet elég bizonytalanul emlegettek életrajzírói Magyar Mihály könyvkereskedő hirdetése hívta fel a figyelmemet. A Respublica című lap 1849. június 37. Uo. 36-38. 38. Uo. 56-59. 39. Uo. 60-62. 40. G. Pollak: i. m. Két hazájára való visszaemlékezés lappanghat tudat alatt a Pollak által (226.1.) feljegyzett Byron-féle Childe Harold búcsújából: „Ott túl a nap most ült el ép, / S míg űzzük őt, nyomon. / Zeng búcsúszóm felé s feléd: /Jó éjt, szülőhonom!" /Tóth Árpád szavaival idézem: G. Pollak könyve egyes részleteinek magyar fordításáért hálás köszönetem fejezem ki dr. Jerzy Snopekné Gedeon Márta magyar-angol szakos tanárnőnek. 16 241