A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

PÁL József: Kazinczy Orpheusáról

E képet Kazinczy Novalistól vette, A saisi inasok, 1798 c. regénytöredékre az episztola szövegszerűen is utal. Novalis viszont valószínűleg Melchior Grimmre támaszkodott, akinél a világosság szimbóluma gyakran egy elfátyolozott palládium. Az igazság lepelbe burkolt szobrához csak a beavatottak közeledhetnek, csak a választottak szűk körének tárulkozik fel a „meztelen igazság". Kazinczy ifjú embere viszont csak hevesen buzog: A való? Hisz ennek látásáért lángolok, S előttem épen ő leplez te tik. A merész, beavatatlan ifjú éjnek idején (!) mégis megkísérli a lepel lerántását, áthágva ezzel a misztikus isteni törvényt. A jelenet „megvilágítása" pontosan tükrözi a főhős féltudását. A hold ezüstkék sápadt fényt lövell le; S rémítve, mint a megjelent istenség, Csillámlik a boltnak sötéti közt. A vallástalan (1786) című vers viszont még a hagyományos értelemben alkalmazza a fény-árnyék kontrasztot: a sötétség a papok népbutító tevékenysége és az aszkézis, a világosság a filozófusok oldalán van: Ők így. De minket a világosság vezérel. Előttünk mindig nyitva áll szent temploma, Hol színről színre látjuk elzárt titkait. Az episztola be nem avatott ifjúja számára a világosság önpusztító fegyver, s a környezet ellenségesen lép fel vele szemben. A vallástant viszont Kazinczy még a bukás előtti szemlélettel írta: a költő-pap ismeri a természetszentélyt, titkaiba Isten jóságosan bevezette őt. A barátságos természet, az isteni akarat és a belső vezető kooperál a titkok felfedésében, s így a vállalkozást siker kísérheti. Az Orpheus első kötetének 198. lapján nagyon világosan fogalmazza meg a vallás a filozófia és a Kalauz viszonyát: „. . . árt é a' Religiónak, hogy szabadon követjük a' Természet Teremtőjének mellénk adott Kalauzát, az értelmet? . . . miért volna tilalmas azt, a' mit érez, ki mondani eggy olly írónak, a' ki interna vocatiot érez arra, hogy mondja a' mit lát."

23 S ugyanitt figyelmeztet a veszélyekre is, amelyek azokra leskelődnek, akik kalauz, belső világosság nélkül akarnak behatolni a természet és Isten titkaiba: „Gyengébb Lelkek! ne kívánkozzatok-le a' benneteket szerető Anya karjairól a síkra! Itt állani, lépni veszedelmes: amott nyugodalmasan ülhettek!" Az interna vocatio, a vezető Kazinczynál ugyanaz, ami Rousseau-nál az irányító belső világosság: Consultons la lumiére interieure! Már akinek van, mert a világosság befogadására kevesen képesek. A tömegek között semmiképpen sem terjeszthető a filozófia, a pap-költő a beavatottak szűk körében kommunikál Istennel, fedi fel a titkokat, de semmiképpen sem tömegeket térítő apostol. „Sem azon nem leszek hangzik ismét a bevezetőben -, hogy ujj Religio Apostolának neveztethessek, mert érzem jól, melly Chimerai szándék az, a' melly a köznépet, - a' gubába vagy bársonyba öltözött köz-népet! meg-világosítani igyekszik; - mert érzem, hogy a' Világosság' 23. Orpheus I. 198. 213