A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VERES László: A parasztüvegek helye a népművészetben

figyelmet arra, hogy „Az egyes európai népek néprajza, mint nemzeti tudomány, egymástól többé-kevésbé különböző utakon fejlődött, s eltérő módokon tűzte ki vizsgálódásai körét. A magyar néprajz a provinciális művészet határterületeire alig fordított figyelmet. Nálunk az érdeklődés főként a népművészet eredeti, paraszti megnyilvánulásai felé fordult: a cifraszűrők, a pálinkás butéliák, a tükrösök és a juhászkancsók felé. A mellettünk „városiasnak" tetsző tárgycsoportokat - így a népies vallásos plasztikát vagy nyomatokat - kevéssé vizsgálták, alig gyűjtötték."

2

" Ha a szomszédos országokban a népművészetről kialakított véleményeket vesszük vizsgálat alá, akkor valóban az tapasztalható, hogy eltérő módon tűzték ki vizsgálódásuk tárgyát. A német területeken és Csehszlovákiában is a népművészetet a parasztművészettel azonosítják. Természetesen a sajátos gazdasági-társadalmi fejlődésből következően a parasztság megjelölés mást takar, mint Magyarországon. Friedrich Jan a népművészet fogalma alatt egy népi sajátos képalkotásának összességét érti. Dagobert Frey a népművészetet a nemzeti népcsoport kifejeződési formájának tartja, a népművészetet egyértelműen a parasztművészettel azonosítja. De vannak természetesen olyanok is, akik elvetik a paraszt és népművészet egybevetését, mint Ottó Laufer vagy Friedrich Adama, hogy a sokféle nézetből néhányat kiemeljünk. A népművészet állandóságának vagy történeti fejlődésének megítélésében is sokszínű a kép. Róbert Forrer úgy véli, hogy a népművészet a parasztművészet, a nagy művészet mögött jelentkezik, parodizálja azt. Friedrich Adama szerint a magas kultúra fejlődésében mindig a népművészet a konstans tényező, s mint konstans elem, a kontinuitást biztosítja. Többen hangsúlyozzák - köztük Róbert Wildhaber is, hogy a népművészet fogalmának használata helyett célszerűbb lenne a csoportművészet alkalmazása. Az eltérő vélemények ellenére egy közös vonás azért felfedezhető abban, hogy a provinciális és a periférikus művészetek körébe tartozó tárgyak népművészet egészébe való tartozását hangsúlyozzák.

21 Hasonló vélemény tapasztalható a csehszlovák kutatóknál is. Jaroslav Vojdis és Vera Hasalova népművészet körébe tartozónak tekintett minden olyan művészi megformálású tárgyat, amelyet a lakosság a 17-19. században a falvakban és kisebb városokban használt.

22 Fél Edit és Hofer Tamás bizonyára a felsorakoztatott véleményeket is figyelembe vette akkor, amikor a provinciális művészet határterületeinek bevonását szorgalmazták. Nagy népművészeti monográfiájuk anyagának összeállítása tükrözi ezt, sőt arról is tanúbizonyságot tesz, hogy a „félnépi" populáris műveltségbe sorolható műfajok bevonásakor, a paraszti tárgyi környezet egészét sokoldalúan elemezve jártak el. A Bátky Zsigmond, Györffy István és Viski Károly által kialakított és hosszú időn keresztül ható műfaj struktúrát kibővítve hozták létre a kibővült népművészet fogalom tartalmának megfelelő keretet. Ezt az általuk megfogalmazott nézet szerint töltötték ki tartalommal: „Voltaképpen egészében kell nézni azokat a tárgyi környezeteket, amelyeket egy-egy paraszti társadalom az élete köré felépített, mivel ezekben minden használati tárgynak van, ha különböző mértékben is, művészi jelentése. Az egymást kiegészítő, az egymással összetartozó tárgyak együttese mutatja csak meg az őket elrendező, formáló esztétikai elvek rendszerét."

23 2. A parasztüveg mint népművészeti tárgy A népművészet fogalmának, vizsgálati tárgyának változásait nyomon követve megállapítható, hogy a népművészet lényegében háromféle tárgyegyüttest tömörít magába. A népművészet eredeti paraszti megnyilvánulásai mellett, a népművészet 20. Fél Edit-Hofer Tamás 1966. 16. 21. L. Schwedt, Herbert 1975. 169-182. 22. Vojdis, Jaroslav-Hasalova, Vera 1974. 3-7. 23. Fél Edh-Hofer Tamás 1975. 7-8. 172