A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VERES László: A parasztüvegek helye a népművészetben

A PARASZTÜVEGEK HELYE A NÉPMŰVÉSZETBEN VERES LÁSZLÓ A paraszti háztartások 17-19. századi eredetű üvegeit a néprajztudomány hosszú ideig nem tekintette vizsgálata tárgyának. Az üvegekkel szembeni mostoha bánásmód lényegében három alapvető okra vezethető vissza. A tárgyi emlékanyag hiánya, a tudományos feldolgozások elmaradása, valamint a népművészet egészéről alkotott nézetek akadályozták meg azt, hogy az üvegből készült használati tárgyak jelentőségüknek megfelelő helyet kapjanak a népi kultúráról alkotott sokszínű képben. A néprajzi anyaggyűjtés gyakori formája az, hogy a kutatók a jelenből kiindulva, recens adatokat gyűjtve próbálnak közelíteni a múlt, a paraszti kultúra korábbi rétegei felé. Ez a módszer, ha nem párosul megfelelő történeti látásmóddal, azt a veszélyt rejti magában, hogy a kutatási eredmények az időtlenségben lebegve nem rögzítik helyesen a paraszti kultúra egy-egy történelmi periódusra jellemző vonásait. A jelenből, vagy a közelmúlt eseményeinek, állapotának vizsgálatából kiindulva nehezen érhetők el a paraszti háztartások egykori, 17-19. századi eredetű üvegtárgyai. A paraszti tárgyi környezetben a múlt század második felétől döntő többségben gyári készítésű, szériában előállított üvegtárgyak figyelhetők meg. Ilyen üvegtárgyakat talált Fél Edit 1936-ban Kocs községben,

1 vagy ilyen gyáripari produktumokra utalnak már a ceglédi intentáriumok adatai is 1850-1900 között.

2 A tárgyi anyaggyűjtést nehezítette az, hogy a régi üvegtárgyakat - a néprajz és az iparművészet érdeklődése hiányában - elsősorban jószemű magángyűjtők fedezték fel, és féltve őrzött régiségként tartották otthonaikban, őket is elsősorban a gazdagon díszített, datált tárgyak érdekelték. Az egyszerű használati üvegek pedig kiszorultak a háztartásokból, mert olcsó gyári üvegekkel lehetett őket pótolni, vagy megsemmisültek. Az üveg minden mai anyaggal szemben jóval törékenyebb. Ha elrepedt vagy kilyukadt, akkor már nem lehetett használni, lehetetlen volt tökéletesen összeragasztani, megfoltozni. A használók a törött, repedt tárgyaktól így könnyen megváltak, mert semmire sem lehetett őket alkalmazni. A paraszti háztartásokban fennmaradt és többnyire jellegtelennek tűnő, különösebb művészi igényről tanúságot nem tevő üvegek nem keltették fel a kutatók figyelmét. A gyáripari termékek pedig természetesen nem inspirálhattak oly módon, mint más paraszti használatban levő tárgyak, amelyeket a parasztok maguk készítettek, vagy a városi iparosoktól szereztek be, de mindenképpen archaikus vonásokat tükröztek. Amikor Magyarországon a módszeres néprajzi tárgygyűjtések elkezdődtek, a hagyományos technikával dolgozó kis erdei huták döntő többsége már beszüntette a termelését, s helyüket modern üveggyáraknak adták át. Csak néhány kis üzem (mint 1. L. MEdit 1941. 2. L. Kocsis Gábor 1988. 167