A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

VERES László: A parasztüvegek helye a népművészetben

pl. Regéc) próbálkozott meg léte meghosszabbításával úgy, hogy olyan termékeket állítottak elő, amelyek az üveggyárak érdeklődési területén kívül estek. Ezeket a termékeket a huták környéki falvakban értékesítették, élelemre, vagy különböző használati tárgyakra cserélték őket. Világítóeszközök, légyfogók, tányérok, egyszerű háztartási vagy borászattal összefüggő eszközök voltak a cserére vagy eladásra felajánlott tárgyak. A múlt század végén az üveggyártással foglalkozó munkák is hozzájárultak ahhoz, hogy az üvegből készült tárgyakat lebecsüljék. A monográfiák szerzői előszeretettel hangoztatták, hogy Magyarországon nem volt számottevő üvegipar, azt is idegenek honosították meg. Az ezredéves évforduló ünnepi lázában égve a 19. század második fele üveggyárainak művészi termékeit reklámozták inkább. A régi üvegek közül pedig híres történelmi személyiségek velencei, vagy cseh üvegeit tartották figyelemre méltónak, publikálásra érdemesnek.

3 A paraszti használatú üvegtárgyak néprajzi aspektusú feldolgozásának elmaradása egyértelműen összefüggött a tárgyi anyaggyűjtés hiányával. Ebben kétségtelenül az volt a döntő mozzanat, hogy a századfordulón, századunk elején a népművészet egészéről kialakított nézetek lehetetlenné tették a még fellelhető üvegtárgyak összegyűjtését, számbavételét. A század elején, amikor még szép számban lehetett volna üvegtárgyakat gyűjteni, a népművészeti kutatás a sajátosan paraszti, autochton műfajokat kereste. A paraszti használatban levő üvegtárgyakkal szembeni bizalmatlanságot fokozta továbbá az is, hogy ismeretlen volt a készítési helyük, és ugyanúgy lehettek a nemesség, a polgárság mindennapi életéhez kötődő tárgyak, mint a parasztságéhoz. A felszínes, a szakirodalomban megfogalmazott téves nézetek miatt minden üvegtárggyal szemben feltételezték, hogy előállítása minden tekintetben komoly technikai előkészületeket, nagyobb ipari berendezéseket igényel. A paraszti használatban levő üvegtárgyakkal szembeni bizalmatlanságot fokozta továbbá az a divatos nézet is, amely egy „magasabb" kultúra elemeit vélte felfedezni minden olyan tárgyban, amely a szokványostól eltért. Az 1950-60-as évektől kezdve az egykori huták környékén levő településeken összegyűjtött üvegek múzeumi gyűjteményekbe kerültek. Ezeket kiegészítették a jóval korábban összegyűjtött magángyűjtemények jelentős tárgyegyüttesei, s így olyan anyag halmozódott fel, amely többirányú kutatásra inspirált. A levéltári források feltárásával elkezdődött az erdei üveghuták történetének rekonstruálása, majd a népművészet fogalmának, vizsgálata tárgyának változásával a népi kultúrába való beillesztése. A parasztüvegek iránt megnyilvánuló érdeklődésre a népművészet fogalmának átalakulása volt nagy hatással. Ennek köszönhetően az üvegből készült használati tárgyak feltűntek a népművészeti kiállításokon és helyet kaptak a népművészeti monográfiákban is.

4 1. A népművészet fogalmának, vizsgálati körének változásai A népművészet fogalma, vizsgálatának tárgya és módszere rendkívül bonyolult, összetett kérdéskör. A népművészet egészéről alkotott közkeletű felfogás a használati tárgyak díszítésében, művészi megformálásában nyilvánul meg elsősorban. Nem tesz különbséget az általánosan használt, és a köznapi tevékenység szféráján kívül eső, különös műgonddal készített, gazdagon díszített tárgyak között. Ma már nem lehet vitás, hogy a népművészet történeti képződmény, s mint K. Csilléry Klára megállapította, az elemzés, az értékelés nem képzelhető el a fogalom alakulása beható tanulmányo3. A téves megállapításokat és nézeteket vö. Sághelyi Lajos 1938. 4. és Telkes Simon 1895. 20. 4. Fél Ed'ü-Hofer Tamás 1975.; vagy legújabban Bellon Tibor-Szahó László 1987. 168