A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

FÜGEDI Márta: Jelképes állatábrázolások a református templomok festett bútorzatán

/. kép. Fiait saját vérével tápláló pelikán 2. kép. Kétfejű sas (Noszvaj, ref. templom (Székelydálya - Daia - ref. templom mennyezettáblája 1734.) mennyezettáblája 1630.) vette egy-egy református község lakossága. Azt saját céljainak megfelelően helyreállította, és szerény anyagi eszközeivel igyekezett széppé tenni: ahol freskót talált, lemeszelte, s más díszítési lehetősége nem is maradt, mint a festett asztalosmunka. így a református egyház merev képtilalma a szó szoros értelmében felvirágoztatta ezt a virágdíszes kézművességet." Lényegében tehát a festett templomi famennyezetek túlnyomó része olyan helyeken maradt fenn, ahol a gyülekezetek nem voltak - gazdasági okok miatt - képesek a 18. vagy 19. század folyamán új, korszerűbb templomokat építeni. A festett templomi táblákat döntően virágos-leveles mustrák díszítik, melyeknek motívumkincse a késő gótikus, valamint reneszánsz dekoratív díszítményeinek világából ered. Feltehető, hogy a festő asztalos mesterek munkájukhoz leggyakrabban mintakönyveket is használtak. Az adott motívumanyagból azonban egyéni fantáziával és alkotótehetséggel, az átvett hagyomány folklorizálásával egyedi minták jöhettek létre. A műhelyek, sőt az egyes mesterek vagy dinasztiák egyéni arculata, jellegzetessége sokszor felismerhető.

5 A növényi, virágornamensek túlsúlya mellett, ha szám szerint nem is, de megfogalmazásában és mondanivalójában jelentősnek és izgalmasnak értékelhetjük a figurális ábrázolásokat.

6 Ezek a jelképes megfogalmazások, gondolatok gyakran több ezer éves mondanivalót, általános érvényű emberi példázatot örökítettek át, s szimbólumértékük 5. Vö. Kovács B., 1965.; Szabadfalvi J., 1980.; TomborL, 1968. 6. Az alakos díszítmények elemzése és értékelése áll Vilhelm K. (1975) munkájának középpontjában is. A korábbi kutatások elsősorban a növényi díszítményeket vizsgálták és értékelték, s mellettük az alakos ábrázolások így háttérbe szorultak és leértékelődtek. 156