A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

FÜGEDI Márta: Jelképes állatábrázolások a református templomok festett bútorzatán

3-4. kép. Virágtő páros madárral (Kovácshida. ref. templom mennyezetdeszkája és mellvédje 1834) alakulása és esetleges elhomályosulása ellenére is tudósítanak a korabeli alkotó és a helyi közösség világképéről, ízléséről. Tekintettel arra, hogy nagyon kevés katolikus templomban maradt fenn festett mennyezet, az alakos ábrázolások értelmezésénél elsősorban a protestáns ikonográfia ábrázolásait kell vizsgálnunk. Vannak azonban olyan figurális képek is, amelyek minden felekezet templomában előfordulnak. A görögkeleti, illetve később görög katolikus egyház festett díszítésű templomaiban azonban a keleti, ortodox-pravoszláv egyház ikonográfiái hagyományai érvényesültek és folklorizálódtak, s így teljesen külön világot alkottak a korabeli művészeti fejlődésben, népművészetben.

7 A jelképes ábrázolások eredete, a különböző korokból származó értelmezések „egymásra rakodása" egyértelműen nem választható szét. ősi pogány szimbólumok keveredhetnek görög mitológiai elemekkel, a keresztény vallás jelképei a világi értelmezésekkel. Megtörténik, hogy az ókeresztény ikonográfia a görögöktől kölcsönöz, s esetleg továbbörökíti azt a későbbi keresztény művészetnek. Ráadásul, néha teljesen ellentétes értelemmel ruházhat fel alakokat. A protestáns vallások - szemben a katolikussal - elvetették a vallási témák természethű ábrázolását, és egy sajátos jelképrendszert használtak, amely a középkor szimbolikájában gyökerezett. Elsősorban a Biblia nyelvén fogalmazták meg mondanivalójukat, gyakran ennek példázatait ábrázolták jelképes formában. Jellemző református magatartás, hogy Krisztust sohasem ábrázolták emberi alakjában, csak jelképesen. A biblia tárgyú emberalakos képek az Ószövetségből valók. Az alakos ábrázolások vallásos magyarázata mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a virágos motívumokkal együtt az alakos minták egy részének elterjedése, illetve átvétele is a mintakönyvek közvetítésével történt. Hogy ez az átvétel esetenként mennyire volt tudatos, mennyit ismerhetett a festő asztalos a képi elemek eredetéről, az kérdéses és vitatható. Az uralkodó művészeti stílus, a megrendelő elvárásai, a festő mester tehetsége, ízlése, alkotó fantáziája mind nem elhanyagolható alakító tényezői lehettek az egyszeri megfogalmazásnak, az egyedi változatok születésének. 7. Vö. Magyar Néprajzi Lexikon II. 1979. 155. 157