A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

OROSZ György: Egy XV. századi ikon üzenete a ma emberének

A művészetben el kell határolni egymástól az illusztratív és művészi témát. Az alkotó elfogadhatja ugyan a kívülről jövő illusztratív témát, de a befogadás folyamatában ezt szabadon értelmezheti mint művészi témát, mert egy és ugyanazon illusztratív feladat keretein belül rengeteg és sokféle művészi motívumot találhat. Az óorosz ikonfestő viszonyulása a témához számunkra gyakran nem tűnik eléggé egyéninek. Valójában az individualizálás nincs kizárva az ikonfestészet lehetőségei közül, de sokkal árnyaltabban valósul meg, mint a többi művészeti ágban, ezért a felszínes szemlélő figyelmét ezek a vonások legtöbbször elkerülik. Az óorosz művész beleviszi teljes lelkét a téma hagyományos értelmezésébe, s nagyon is egyéni tud lenni a kompozícióban, a színekben és vonalakban. A Szentháromság ikonográfiái ábrázolásának témája azon a bibliai elbeszélésen alapszik, hogy a százéves élemedett korú Ábrahámnak és Sárának Mamré tölgyesében egyszer megjelent három angyal és megjövendölte, hogy Sára fiút fog szülni. A teológiai értelmezések szerint, amelyek az ószövetségi történeteket igyekeztek összekapcsolni az újszövetségiekkel, ezek az angyalok a Szentháromság három személyének tekintendők. Amikor a bizánci és orosz ikonfestők az ószövetségi Szentháromságot ábrázolták, az istenség megjelenését Ábrahámnak és Sárának teljes részletességgel adták elő. Megfestették Ábrahámot és Sárát, a fát, a házat és a sziklát. A művészek előszeretettel ábrázolták, hogyan ültette le Ábrahám az angyalokat a hatalmas tölgyfa árnyékában, hogyan szúrtak le parancsára egy „gyenge kövér borjút", hogyan vendégelte meg aztán Sára az angyalokat, s közben azt találgatta, mi célja jövetelüknek (3. kép). Az ószövetségi Szentháromság ábrázolása elsősorban elbeszélés, az ebből fakadó hármas törvény (hely, idő, cselekmény) szerint felépítve. A Szentháromságot ábrázoló ikonokat gyakran nem egyszerűen „Szentháromságának nevezték, hanem „Ábrahám vendégszeretetéinek, meghatározva ezzel az irodalmi forrást, amelyből a történetet kölcsönözték. Vzdornov, G. I. véleménye szerint háromnál nem kevesebb önálló ábrázolástípust lehet megkülönböztetni: „Ábrahámnak megjelenik a Szentháromság", „Ábrahám vendégszeretete", és a dogma szimbolikus megfestéséhez vonzódó „Szentháromság", Ábrahám és Sára megjelenítése nélkül, sőt olykor még a palota, a tölgyes és a szikla ismertető jegyei sem jelennek meg a festményeken.

8 Rubljov Troicája abban különbözik a korábban festett, hasonló témájú ikonoktól, hogy az ő ábrázolásán nincs jelen Ábrahám és Sára. Rubljov előtt is születtek ilyen megoldások, viszont ő volt az első, aki tudatosan nem festette meg a házaspárt, ugyanis más alapon értelmezte az ószövetségi történetet. Mély filozófiai mondanivalót fogalmazott meg az ikonján: a Szentháromság három személyének oszthatatlanságát. Feltételezhető, hogy Rubljovot, amikor a korábbi ikonográfiái ábrázolásoktól annyira eltérő Troicát festette, konkrét elképzelések vezérelték. Ennek megvilágításához fel kell elevenítenünk a Szentháromságról szóló dogmatikus tanok sorsát. A dogma szerint a Szentháromság egy és ugyanazon isteni természet három személyben. Mivel ezt logikailag nem támasztották alá, különbözőképpen kezdték értelmezni. Egyesek úgy magyarázták a Szentháromságot, hogy ez az Atya, Fiú és a Szentlélek, mások úgy, hogy ez Isten és két angyal. A XIV-XV. században Oroszországban elszaporodtak az eretnekmozgalmak, melyek problémakörében megtalálható volt a Szentháromságról szóló dogma is. A novgorodi eretnekek úgy vélték, hogy a „szent és egylényegű" Szentháromságot „nem illik" ikonokon ábrázolni, mert Ábrahám nem a Szentháromságot látta, hanem Istent és két angyalt. Mások egyenesen tagadták az isteni természet három személyét. A szentháromságtagadó mozgalmakkal az egyház hevesen szembeszállt. Vannak erről tanúskodó irodalmi alkotások, de tudunk az eretnekek megbüntetéséről is. Elméletileg a művészet területén is feltételezhetünk analóg intézkedéseket. Ez a feltevés Vzdornov, 8. Vzdornov, G. I. Troica Andreja Rubljova. Antológia. M., 1981. sz. 134. 148