A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

OROSZ György: Egy XV. századi ikon üzenete a ma emberének

emberek a megváltótól, nem pedig a valóságos társadalmi és politikai felszabadulást, melynek bekövetkezése számukra oly közelinek tűnt. A megváltónak (Jézus Krisztus) az Isten voltát és az Atyától való különbözőségét a niceai egyetemes zsinat hirdette ki 325-ben. Ezután a lélek istenségét is ki kellett mondani, mert ellenkező esetben Jézus istenségének a dogmája is kérdésessé vált volna. A konstantinápolyi zsinat (381) végezte el ezt a feladatot, s határozta meg a három személy egymással való kapcsolatát. Ennek értelmében a Fiú az Atyától öröktől fogva születik, a Szentlélek pedig az Atyától származik. Miután Constantinus császár 330-ban áthelyezte székhelyét Rómából Bizáncba, a „régi" Róma pápája és az „új" Róma pátriárkája között fokozatosan éles ellentétek ala­kultak ki. Különösen heves vita tört ki a keleti és nyugati kereszténység között az ún. „filioque" kérdésről. Nyugaton a VI. századtól azt kezdték tanítani, hogy a Szentlélek nemcsak az Atyától, hanem a Fiútól is származik (filius = fiú, que = is). A keletiek a nyugatiakat eretnekséggel vádolták, de ennek ellenére III. Leó pápa a 810-es római zsi­naton megerősítette a nyugati felfogást. A „filioque" vita igen nagy jelentőségre tett szert a keleti egyházszakadással kapcsolatban (1054), amikor a kereszténység végleg el­különült egy keleti (orthodox) és egy nyugati (római katolikus) ágra. A két egymástól független és önálló keresztény egyháznak a Szentlélek származásáról vallott eltérő né­zete a mai napig fennáll. Térjünk vissza időben abba a történelmi korba, amelyben az általunk tárgyalt mű­alkotás keletkezett. A XIII. század eleje fontos időbeli határvonal a történelemben. Ekkor kezdődtek a mongol hódítások, amelyek világtörténelmi következményekkel jártak. Az oroszok először 1223. május 31-én a Kalka-folyónál (az Azovi-tengerbe öm­lik) ütköztek meg a mongolokkal, és súlyos vereséget szenvedtek. Az igazi katasztrófa azonban akkor következett be, amikor Dzsingisz kán unokája, Batu kán hatalmas és jól felszerelt hadsereggel újabb hadjáratra indult nyugat felé, Európába. De ezt megelő­zően sorra felégette és leigázta az orosz fejedelemségeket. A tatárok 1240-ben elfoglal­ták Kijevet, az egykori „Kijevi Rusz" központját, s ezzel végleg megpecsételődött Oroszország sorsa. Az orosz föld egységének, a fejedelmek testvéri összefogásának gondolatát drámai hangon fogalmazta meg már a XII. század végén az Igor-ének ismeretlen szerzője. A ta­tároknak azért sikerült leigázniuk az orosz részfejedelemségeket, mert nem volt közöt­tük egység. A XIII. század közepétől a gazdasági hanyatlás és a politikai széttagolódás tovább folytatódott. A megosztottságot a tatárok is igyekeztek fenntartani, s egymás el­len uszították a fejedelmeket. A mongol-tatár támadást orosz földön kozmikus kataszt­rófaként fogadták. Bár az ellenség számos várost porig rombolt, a lakosság egy részét legyilkolta vagy elhurcolta, a kulturális élet Oroszországban nem szűnt meg. A múlt ha­gyományai tovább éltek, és a XIV. század végén és a XV. század elején az általános anyagi és szellemi pusztulás után beállt átmeneti csendet kulturális fellendülés követte. Ez a fellendülés együtt járt a „Kijevi Rusz" politikai és kulturális örökségének ápolásá­val, a nemzeti függetlenség gondolatának a feléledésével. A rabigában sínylődő orosz nép számára a XIV. század elejétől a reménység új haj­nalcsillaga jött fel. Oroszországban létrejönnek a gazdasági és politikai élet új központ­jai. Tver és Moszkva főségével kezdődik meg az orosz nép, az orosz föld egyesítése. A két város rivalizálásából végül is Moszkva kerül ki győztesen. A krónikákban először 1147-ben említett város földrajzi fekvése igen kedvező volt. Fontos vízi és szárazföldi kereskedelmi utak keresztezték itt egymást. Körbefogták az orosz fejedelemségek, s ez a helyzet bizonyos védettséget biztosított neki. A moszkvai fejedelmek felismerték tör­ténelmi elhivatottságukat: az egységes és erős állam megteremtését, a tatár iga szétzúzá­sát. Ennek érdekében tudatos és célratörő politikájukkal meg is tettek mindent. 142 l :

Next

/
Thumbnails
Contents