A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

IRINA KIZLASZOVA: A régi orosz művészet kutatásának történetéhez

elvileg helytelen felfogására vall. E véleményeket kommentálva tudnunk kell, hogy az A. Anyiszimov, N. Sekotov, A. Grisenko és helyenként P. Muratov munkáiban fellelhető elutasítás elsősorban az ikonográfiái stúdiumok kivételes volta ellen irányul. A fiatal szovjet tudomány kialakulásának éveiben V. Szokol fejtette ki azt a véleményt, hogy Kondakov a formális-leíró, vagy a formális-leíró-történeti elemzés módszerét követte, ami az ikonografikus módszer segédeszköze, vagy része lett. Ismét említésre került, hogy a formai leírások esetleges, rendszertelen észrevételekhez vezettek, s ezért nincs tudományos jelentőségük. V. Szokol, miután nem talált hiteles összefüggést Kondakov és Pokrovszkij metodológiai útkeresései között, ez utóbbit nevezte az orosz ikonográfiái iskola megteremtőjének és vezetőjének. Sz. A. Zsebelev Kondakov munkáit történelmi „eszköztárának" telítettségét, stilisztikai elemzéseinek mesterségbeli tudását emelte ki. Kondakov szerepének jelentőségét a művészettörténet, mint tudomány megteremtésében hangsúlyozta B. Bogajevszkij. 1924-ben ünnepelték Kondakov születésének 80. évfordulóját. A Moszkvában elhangzott előadásaikban az Akadémiának az Anyagi Kultúra történetével foglalkozó ülésén Ajnalov, N. P. Szücsev, Zsebelev, N. V. Malickij, Maculevics a tudós tudományos tevékenységének különböző vonatkozásait elemezték. Mi csupán Szücsev előadásának kéziratát ismertük meg. Kondakov kutatói módszerét „a művészi forma összehasonlító-történeti elemzésének" nevezte. Az 1924-ben Prágában megjelent jubileumi kötetben Kondakov munkásságának általános elemzése megegyezett Zsebelev 1923ban megjelent értékelésével, amikor az akkori kor szokásának megfelelően rangsorolta a tudósokat. Hamarosan következtek a nekrológok. Ezek egészen 1926-ig különféle szovjet periodikákban és olyan külföldi újságokban jelentek meg, melyek a bizánci korral foglalkoztak, valamint szlavisztikai, archeológiai folyóiratokban stb. A „Byzantion" című folyóirat első példányát teljes egészében Kondakovnak szentelték. Úgyszintén a tudós emlékének szentelték a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának 1925. október 3-án megtartott közgyűlését is. A Kondakov tudományos örökségét vizsgáló munkák közül mind a mai napig a legjelentősebb V. N. Lazarev 1925-ben megjelent tanulmánya, mely a szovjet tudományban a téma történetírói vizsgálatának nyitott utat. Kondakov tudományos életrajza, munkásságának áttekintése és a bizánci művészet történetére vonatkozó főbb nézeteinek elemzése mellett jelentős helyet biztosított kutatói módszere jellemzésének. Munkájában hangsúlyozta a tudós módszerének eredetiségét és szükségszerűségét, ami a bizánci művészet általános jellege által volt determinált. Magasra értékelte azokat az eredményeket, melyek révén elsőként vázolta fel a bizánci művészet fejlődésének menetét, a különböző irányzatokat, a művészi jelenségek genezisét. Ezzel együtt a szerző véleménye szerint Kondakov kutatói módszerei és elméleti előfeltevései egy sor gyenge vonással rendelkeznek. így például módszere ,.Achilles"-i pontjának tekintette a művészi kifejezési eszközöktől való elszakadását. Kora tudományának sajátosságait tükrözve, Kondakov nem vette kellőképpen figyelembe a művészet sajátos természetét, nem volt hozzá „szeme" és mintegy egyenlőségjelet tett a művészet és az ikonográfia közé. A műveket ezért technikai, ikonográfiái és kulturális-hétköznapi jegyek alapján írta le. aminek oka tudományos érdeklődésének tisztán történeti beállítottsága volt. A formára való utalása ellenére a tudós örökségében nem található olyan munka, melyben a formát, mint olyat az összehasonlító módszer világosan kifejezett módján írta volna le. Mindebből egy fontos következtetésre jutott a kutató: Kondakov műveiben nincs meg a kellő távolság az általa használt módszer és a tiszta történetiség között. További hiányosságokat látott Lazarev abban, hogy Kondakov az emlékek tartalmát az ikonografikus típusokkal azonosította, miközben lemondott e típusok változása okainak tanulmányozásáról. Mindazonáltal ezek a „hibák" nem a módszerből, mint olyanból következtek, hanem abból, amilyen jelentőséget a tudós tulajdonított nekik. A törté136