A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

MURAKÖZI Ágota: Barzó Endre és a régi miskolci művésztelep

A Miskolcon festett 13 képből - testvérének, Barzó Lajosnak közlése szerint többet elcserélt miskolci művészekkel, növendéktársaival, hallgatóival. Innen származik a Barzó-hagyaték néhány darabja 1924-27-ből való: Burány Nándor Táj zöldben c. olajképe, Benedek Jenő: Női fej c. kisméretű krétarajza. Varga Béla: Krumpliszedés c. olajképe, Hincz Gyula: Parasztfiúk és Barcsay Jenő: Dombos táj c. korai rézkarca és egy fiatalkori képmás Barzó Endréről: „A" szignóval.

32 (Talán Apáty-Abkarovics Béla, ki Réti István-tanítvány volt, s Barzó 1918-i nagybányai tartózkodásakor szintén ott dolgozott. A Nemzeti Szalon kiállításain is többször szerepeltek együtt.)

33 Barzó Endre - betegsége miatt - korán derékba tört pályáján meghatározó szerep jutott a miskolci művésztelepnek. Nemcsak életének legderűsebb korszakát jelentette, hanem művészetének legtermékenyebb éveit is. A főiskolán tanultakat itt ötvözte a plein air festés örömével és itt alapozta meg friss egyéni hangvételű festészetét. Jóllehet még stíluskereső nyugtalanság jellemzi ezeket az éveket, de mesterségbeli erényei: vonalainak érzékenysége, színkultúrája, kompozíciós biztonsága már ekkor megmutatkozott. Miskolci alkotóperiódusát az 1928-29-es évvel zárhatjuk, mikor addigi működése eredményeként elnyerte a Nemes Marcell-féle ösztöndíjat, mely lehetővé tette számára a több hónapos olaszországi tartózkodást. (Ott került az új stílus a novecento hatása alá rövid időre.) A korszak összegző művének A falu vasárnapja c. barcelonai aranyérmes képet tekinthetjük, mely kontúros foltfelülettel kialakított kompozíciójával, fényittas színeivel még első alkotóperiódusához kötődik, de lebegő könnyedsége, álomittas hangulata a későbbi Barzó-képeket idézi. BARZÓ ENDRE UND DIE ALTE MISKOLCER KÜNSTLERNIEDERLASSUNG (Auszug) Barzó Endre (1898-1953) geriet nach seinem Tode eine Zeit lang in Vergessenheit, trotzdem er in den 20-er und 30-er Jahren zu den be- und anerkannten Künstlerkapazitäten zählte. Seine Gemälde waren auf bedeutenden Ausstellungen zu sehen und errangen mehrfach begehrte Preise. Für sein Gemälde „Sonntag auf dem Dorfe" erhielt er auf der Barcelonaer Weltausstellung 1928 eine Goldmedaille. An der Hochschule für Bildende Kunst war er Anfangs ein Schüler des die Munkácsy-Traditionen weiterführenden Révész Imre. Später wählte er sich Benkhard Ágost zum Lehrer. Mit ihm gemeinsam nahm er an der Erschaffung der in Miskolc entstehende Künstlerniederlassung der Hochschule teil (1921). Zu dieser Zeit spielte sich an der Hochschule unter der Leitung des Generaldirektors Lyka Károly eine Kunstausbildungsreform grosser Bedeutung ab, als deren Ergebnis eine der modernsten Kunstakademien Europas entstand. Neben den pädagogischen Gedanken Réti Istváns konnten auch die Ansichten solcher hervorragender Meister verwirklicht werden, wie Csók István, Vaszary János, Benkhard Ágost und Rudnay Gyula. Die Kunst- und die Zeichenlehrerstudenten konnten unter derselben künstlerischen Leitung lernen. Die freie Lehrerwahl wurde verwirklicht. Im Sommer konnten die Studenten in den 2 ständigen Künstlerkolonien der Hochschule, in Kecskemét und Miskolc sowie in weiteren gelegentlich organisierten Künstlerlagern 32. A Jósa András Múzeum tulajdonában 33. Seregélyi György: Magyar festők és grafikusok adattára. Szeged, 1988. 22. 34. HOM. tul. Ltsz.: 78.38. 107