A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

MURAKÖZI Ágota: Barzó Endre és a régi miskolci művésztelep

korlátozódott, a főiskolások távozása után a mindig is jelenlevő szűkkeblű provinciális érdekek kerültek előtérbe. A húszas évek miskolci festői tetszelgő naturalizmusra hígították a nagybányai festők látásmódját. A Lévay Közművelődési Egyesület képzőművészeti vonatkozásban a konvencionalizmust képviselte."

22 Mindezek ellenére a vidéki közművelődési egyesületek, művésztársaságok hézagpótló szerepet töltöttek be a vizuális kultúra terjesztésében, s megteremtették azt a szellemi közeget, amelyik befogadta a reformnemzedékhez tartozó főiskolásokat és elősegítette Miskolc későbbi képzőművészeti centrummá válását is. A Képzőművészeti Főiskola évkönyvei szűkszavú közleményekben számolnak be a művésztelepek tevékenységéről: „A harmadik évfolyamon, nyáron a hallgatók egy része Réti István vezetése alatt a Főiskola Epreskerti telepén, jórésze vidéki művésztelepeken végeztek művészeti tanulmányokat . . . ezek hozzájárultak, hogy a folytonos műterem stúdiumokból eredő egyoldalúság ellensúlyozására - közvetlenül a szabad természetben dolgozhattak. Feltűnő jó hatással voltak hallgatóink művészi fejlődésére, s kiváló eredménnyel végződtek."

23 Az Évkönyvek beszámolnak a Főiskola súlyos anyagi gondjairól is, melyek enyhítésére a magyar társadalom jobbmódú részétől kért: „önkéntes természetbeni és pénzbeni adományokat", másrészt „kénytelen volt tehetősebb hallgatóitól havi 60 000 korona költséghozzájárulást szedni."

24 A miskolci kezdet nehéz - olvashatjuk a KÉVE könyvében - „Első évben a minisztérium támogatása egyetlen segítségük. Szerényen étkeznek; elmaradt a hivatalos fogadtatás, azon túl sem vesz tudomást a város társadalma, hogy valami, ami nem lehet közömbös számára, indulóban van. Izoláltan élnek a városban. Nem akad érdeklődő Miskolcon, aki a fiatal telep segítségére sietne. Biztatást a fővárostól kapnak. Lyka Károly, a főiskola akkori rektora több ízben meglátogatja a miskolci „Robinsonokat", előadásokat is tart, hogy felrázza a várost közönyéből. Nehéz vállalkozás; még Lykának, a szuggesztív erejű apostolnak sem sikerül. De az új települők lelkes hitét nem csökkenti. Mire őszbe fordul a nyár, megérkezik a kultuszkormány kiküldötte Nagy Árpád államtitkár és minisztériuma megbízásából megvásárolja az eddig ideiglenes hajlékot a művésztelep céljaira. A város is hozzájárul szerény összeggel a telep fenntartásának költségeihez. Miskolcon egyre súlyosabbak a körülmények. A meggyarapodott társaság számára vajmi keveset jelent a csekély szubvenció. Mégis- az átkínlódott nyár őszre meghozza az első, szerény növendékkiállítást a miskolci városháza dísztermében. Az új polgármester, Hodobay Sándor pártfogásába veszi a művésztelepet."

25 Miskolcon a művésztelepen az 1921/22-es tanévtől mintegy 25-26 növendék dolgozott nyaranta Benkhard Ágost és Muhits Sándor iparművész vezetésével. A főiskola ösztöndíjakkal támogatta a rászoruló tehetséges növendékeket, ez tette lehetővé Barzó Endre számára is tanulmányai folytatását, a részvételt a miskolci telepen (1921—25-ig minden évben elnyerte az ösztöndíjat). 1927-ben a miskolci telep ösztöndíjait helybeliek: Meilinger Dezső, Bartus Ödön, Burány Nándor és Szabó Ferenc kapták. Ugyanakkor a város 3000 Pengőt utalt ki a menzának dr. Hodobay polgármester rendelkezése folytán. Ernst Lajos kormányfőtanácsos helyiséget biztosított a nyári művésztelepeken készült munkák kiállításához és pénzt ajánlott fel a művek díjazására.

2

'

1 A nyári telepek művelődéspolitikai fontosságát jelzik, hogy a zárókiállítá22. Végvári Lajos: Imreh Zsigmond. Miskolc, 1981. 15. 23. MKFÉvk. 1921-25. 16. 24. MKFÉvk. 1921-25. 29. 25. B.K.M. KÉVE Könyve. Bp. 1928. 64. 26. MKF Évk. 1925-27. 9., 21. Mezei Ottó: Nagybánya. Bp. é. n. 81-86. 105