A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 27. Tanulmányok a 70 esztendős Végvári Lajos tiszteletére. (1989)

MURAKÖZI Ágota: Barzó Endre és a régi miskolci művésztelep

Minisztériumnak is beszűkültek anyagi erőforrásai, a vidéki közművelődési egyesületek sorai is szétzilálódtak. A század első éveiben verbuválódott helyi rajztanárokból, Münchent, Nagybányát és Párizst megjárt festőkből az önálló miskolci művészcsoport, melynek nevezetesebb tagjai közül Nagybányán tanultak: Balogh József, Kemenszky Árpád, Palcsó Dezső, Sassy Attila és a három Hradil testvér: Elemér, Rezső, Vilmos. A későbbiek folyamán Sassy, Kun József szobrász Párizsban is megfordult, akárcsak Gimes Lajos, Mokri Mészáros Dezső.

17 1904-es közös kiállításukról vásárolta meg a múzeum Kemenszky Árpád Halásztanya és Tanulmányfej c. olajfestményét. Nyolc darab olajkép ajándékként került a gyűjteménybe, de ezekkel együttesen is csupán 77 darabból állt az 1908-i leltár tanúsága szerint.

18 Azonban nem volt jobb helyzetben a század első évtizedeiben a többi vidéki múzeum sem a képzőművészeti anyag tekintetében, hacsak hozzá nem jutott egy-egy jelentős művész vagy műgyűjtő hagyatékához. A műtárgyvásárlásokra fordítható összegek, melyek a Vallás- és Közoktatási Minisztérium, a város, a megye és a pártoló egyesületek adományaiból tevődtek össze - igen szerény keretek között mozogtak. (Pl.: A Borsod-Miskolci Múzeum 1906-os kimutatása szerint: 2400 K városi segélyt, 1500 K megyei segélyt és csupán 1200 K állami támogatást kaptak, ugyanakkor 1600 koronáért 2 darab festményt tudtak vásárolni a vándortárlatról.

19 (Ilyen körülmények között céltudatos gyűjteményfejlesztésre nem volt lehetőség, az ajándékozások révén igen heterogén anyag került a képtárba, amelyeknek jelentős hányada nem állta ki az idő próbáját. A két háború közötti időszakban a helytörténeti szempont dominált. Ekkor szerezte a múzeum a nagyszámú Kiss Lajos és Tornán Kálmán akvarellek többségét. Zsadányi Guidó az 1920-as évek miskolci művészeti életéről sem fest kedvező képet: „ez a művészet néhány felkapott festő, akik nem is tartoztak talán a legjobbak közé, szerepeltetéséből, külföldi tanulmányútjaiból állt. A vándorkiállítások folytatására nem került sor. Egyetlen szerény kísérlet történt, a Vidéki Városok Kulturális Szövetsége 1929 végén egy városközi kiállítással próbálkozott, mely azonban sem színvonalban, sem látogatottságban, még kevésbé a vásárlásokban nem tudott a vándorkiállítások sikerével vetekedni."

2

" Életképesnek bizonyultak a városban a helyi művészek által szervezett szabadiskolák, melyek közül több is működött egy időben. A Hollósy-tanítvány, Balogh József 1904-ben alapított szabad rajz- és festőiskolája közel negyven évig működött. Meilinger Dezső-Nyitray Dániel 1919-ben hoztak létre Képző- és Iparművészeti Szabadiskolát, ahol Bartus Ödön a tanítóképző művésztanára oktatta a vízfestést. Nevükhöz fűződik a miskolci művésztelep alapítása 1918 novemberében. Alkalmas helyet is találtak erre a célra a Csabai kapunál lévő Egry-féle volt gyógyvízintézetben.

21 A város vezetősége hamarosan felismerte a művésztelepben rejlő lehetőségeket, miszerint nem szabad csupán helyi keretek között működtetni. így, mikor a Képzőművészeti Főiskola közölte szándékát egy állandó művésztelep létesítésére, a város készségesen ajánlotta fel a csabai kapui épületeket erre a célra. Annak ellenére, hogy a telepen a tárgyi feltételek nem voltak mindig megfelelőek, a Főiskola hosszú ideig fenn tudta tartani telepét. „. . . három évtizeden át a jövő magyar művészetének majdnem minden reménysége megfordult - írja Végvári Lajos. - A művészeti pezsdülés azonban a nyári hónapokra 17. Képek a Herman Ottó Múzeum Gyűjteményéből. (Katalógus: Borbély László előszavával) Miskolc, 1970. 2-3. 18. E. Évk. 1906-1907. 33. 19. E. Évk. 1906-1907. 37. 20. Zsadányi Guidó; HOM Közi. 1963. 39. 21. Goda Gertrúd: Ficzere László. Miskolc, 1987. 8. 104