A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - NOVÁKI Gyula: Késő bronzkori földvár Dédestapolcsány-Verebcebércen

8. kép. Dédestapolcsány-Verebce-bérc. A belső árok a Verebce-lápán származhatnak a pilinyi és a Kyjatice-kultúrából. Földvárunk e két kultúra elterjedési területének belső részére esik.

11 Mivel azonban az ilyen hatalmas méretű és magasan fekvő földvárak ezen a vidéken a Kyjatice-kultúrára jellemzőek, a legnagyobb valószínűséggel ezt is oda sorolhatjuk.

12 Kemenczei Tibor a következőképpen állapította meg Északkelet-Magyarország késő bronzkorának alakulását: a Kyjatice-kultúra a késő bronzkor 2/b periódusában, i. e. a 11. században alakult ki, a területileg és időbelileg őt közvetlenül megelőző pilinyi-kultúrából, az északról betörő lausitzi-kultúra és az Észak-Alföldön elhelyezkedő ún. urnamezős kultúra erős befolyása alatt. Elterjedési területét Magyarországon kelet felől a Hernád, nyugat felől az Ipoly völgye, dél felé az Alföld északi pereme határolja, észak felé pedig átnyúlik Délkelet-Szlovákiába is. A Hernádtól keletre és a Tiszántúlon már a nála sokkal nagyobb területet uraló gávai-kultúra helyezkedett el. A Kyjatice-kultúra ezek elől a hegyek közé húzódott és magaslati telepeit megerődítette. Ezzel hozható összefüggésbe az is, hogy a Bükk hegység és távolabbi területek sok barlangjában megtalálták már ennek a kultúrának a települési nyomait, feltehetően ezek közé sorolhatjuk a Dédes vára melletti barlangot is. A késő bronzkor 3. periódusa még e kultúra virágkorát jelenti, de a kora vaskor 1. periódusában, i. e. a 8. században kelet felől preszkíta népek jelennek meg, akik rövidesen a hegyek közé is benyomulnak és ezzel a Kyjatice-kultúrának az önállósága megszűnik.

13 A késő bronzkorból több erődített telepet ismerünk, amelyeket kevés ásatás, vagy felszíni leletek alapján a Kyjatice-kultúrába helyezhetünk. Ezek közül a közvetlen kör11. A pilinyi és Kyjatice-kultúra elterjedési térképét 1.: Kemenczei T., 1984.1-2. kép. 12. Kemenczei 7., 1984. 41. 13. Kemenczei T., 1984. 92-94. 88