A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

RÉGÉSZETI TANULMÁNYOK - NOVÁKI Gyula: Késő bronzkori földvár Dédestapolcsány-Verebcebércen

nyéken, a Bükk hegység peremén a következőket ismerjük: Szilvásvárad-Töröksánc (vagy Kelemen-széke), Felsőtárkány-Várhegy, Cserépfalu-Mésztető, Sály-Latorvár (őrsúrvára), Bükkszentlászló (Óhuta)-Nagy sánc, Miskolctapolca-Várhegy.

14 Ezek sorát gazdagítja az itt ismertetett Verebce-bérci földvár, méreteivel messze maga mögött hagyva a többit. A földvárak építésének közelebbi korát, élettartamát a Kyjatice-kultúra kerek három évszázadán belül, a kutatás hiányossága miatt, ma még nem lehet meghatározni. Ugyanígy a szerepükre, egymáshoz való viszonyukra is csak feltételezéseink lehetnek. Nemcsak a szomszédos népekkel szembeni védekezés merülhet fel, de gazdasági-társadalmi fejlődést is tükröznek.

15 A Bükk hegység környékének eddigi régészeti kutatása még nem elegendő ahhoz, hogy ezekre a kérdésekre feleletet keressünk. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek a hatalmas kiterjedésű telepek nem állhattak egymagukban, hanem velük egyidőben a környéken még sok kisebb, nyílt településnek is kellett lennie, mint erre Dédestapolcsány környékéről is utal néhány szórványlelet.

16 Temetőjüket még nem ismerjük. Késő bronzkori, többnyire nagy kiterjedésű erődített telepek az ország más részein is gyakoriak. Közülük csak két olyan területet említek, ahol több földvár van egymáshoz közel és az ottani régészeti kutatásoknak köszönhetően a körülöttük levő kisebb, nyílt telepekkel való kapcsolatukra már némi következtetések levonására is volt lehetőség. Az egyik a Kyjatice-kultúra elterjedési területének nyugati szélén a Börzsönyben van,

17 a másik pedig a dunántúli urnamezős kultúra területén, a Bakonyban. De további kutatásokkal Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is van lehetőség ezek számát gyarapítani, mert bizonyára ide lesz sorolható pl. a Boldogkőváralja-Tóhegyen és a TolcsvaVárhegyen levő nagy kiterjedésű őskori földvár is. Sorukat a szomszédos országok területéről is folytathatnánk. Ezek a telepek egy-egy nagyobb környék hatalmi központjai lehettek és a körülöttük levő kisebb telepekkel egyúttal szoros gazdasági kapcsolatban is álltak. Többen felvetették már, hogy egy-egy fontosabb közlekedési, kereskedelmi útvonal ellenőrzésére hozták volna létre őket. Ez azonban, beleértve a Bükk hegységieket is, a telepek óriási méretei és a passzív védelem céljából rejtett, nehezen megközelíthető fekvésük miatt aligha jöhet számításba. Gazdasági életükre csak ásatással lehetne adatokat nyerni, de nyilvánvaló, hogy ilyen nagyméretű és a leletek szerint sűrűn lakott lakótelepek csakis a környező kisebb települések révén tudták magukat fenntartani.

18 A felsőtárkányi és szilvásváradi földvárak ásatásánál előkerült állatcsont-leletek vizsgálata szerint, bár nem azonos mértékben, de mindkét helyen jelentős volt a háziállattartás.

19 Ilyen nagylétszámú lakosság eltartása azonban elképzelhetetlen volna számottevő földművelés nélkül, ami a hegyek lábánál kezdődő sík részeken folyt. A leletek kiértékelésénél figyelembe kell venni azt is, hogy az állatcsontok, ha töredékesen is, de szinte maradéktalanul és jó állapotban kerülnek elő, míg a növényi maradványoknál éppen a fennmaradásuk számít ritka kivételnek. Minderre azonban a későbbi ásatások fognak adatokat szolgáltatni. 14. Kemenczei T., 1984. 41. 15. Kemenczei T., 1984. 28. 16. Kemenczei T., 1984. 98., 129. 17. Nováki Gy.-Sándorfi Gy.-Miklós Zs., 1979. 18. Nováki Gy., 1979. 19. Kemenczei T., 1984. 42. 89