A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)
TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - GYULAI Iván: A gazdasági és társadalmi fejlődés ökológiai összefüggései
egy rendszer felépítésében, annál kisebb az esély a rendszer egyes elemeinek mechanizációjára (az egyes részek besűrűsödése és meghatározóvá válása a rendszerben). A heterogenitás és stabilitás kézzelfoghatóvá válik, ha összehasonlítunk egy kétkomponensű rendszert egy sokkomponensűvel. Ez utóbbi rendszer vizsgálata a részek lekötöttségét, a beszorítottságát, stabil ökostátusát jelenti. A kialakult kapcsolatok erőssége miatt sokkal nagyobb energiát igényel a rendszer kimozdítása, azaz nagy a sértési potenciálja, a stabilitása és a terhelhetősége. Ugyanakkor a szabad energiája és bruttó produkciója kicsi. Ha a rendszereket vagy az egyes élőket az efficienciájuk szerint vizsgáljuk meg, akkor egy sokkomponensű rendszerben kisebb az efficiencia (fényvagy energiahasznosulás), mint néhány komponens esetében (pl. egy mezőgazdasági kultúrában 4-6%-os, egy természetes rendszerben maximálisan 1%-os efficienciával számolhatunk). Néhány következtetés Jövőnk, létezésünk kulcskérdése egyre inkább a tartósan kiegyenlített fejlődés (sustainable development) megvalósításának kimunkálása. Ennek a kérdésnek a kidolgozásához a globális rendszer működésének megértése, feltárása és adaptálása adhatja meg az egyetlen lehetséges választ. Bár az előzőekben feltárt főbb összefüggések csak sovány vázát jelentik az ökológiai alapoknak, egy-két következtetés mégis levonható. Abból hogy a globális rendszer alrendszereinek együttműködése képes megvalósítani a viszonylagos állandóság (az állapotban tartás következménye) melletti fejlődést (az állapotba juttatás következménye), az emberiségnek is megadja a tartósan kiegyenlített fejlődés lehetőségét. Ennek kötelező parancsolata, hogy az emberi társadalom alrendszere legyen a globális rendszernek. Ennek filozófiai aspektusa, hogy a természet és a társadalom nem külön rendszer, hanem egy rendszer, politikai aspektusa pedig, hogy a környezet minden kérdését a gazdaság- és társadalompolitika belső elemeként kell kezelni. A tartósan kiegyenlített fejlődés gazdasági alapját a földi biogeokémiaiciklusba való beépülés adja meg. Ez azt jelenti, hogy bármely ciklus, bármely pontján adekvát kapcsolódási pontok vannak. Emellett működtethetők művi zárt ciklusok is, de a termékeknek (fő- és melléktermékeknek egyaránt) bekapcsolhatóknak kell lenniük a ciklusokba. A ciklusosság nemcsak a természet, hanem a gazdaság szükségszerűsége is. A jövőben nem azt kell keresni, hogy hol, milyen mellékterméket vagy elhasznált terméket tudunk megsemmisíteni, hanem azt, hogyan tudunk olyan termelési ciklusokat kialakítani, ahol a hulladék fogalma ismeretlenné válik. Ennek megvalósulása egy olyan közgazdasági szemléletet igényel, amely elismeri az összes természeti erőforrás értékét, és kalkulál az úgynevezett elmaradt haszon fogalmával is. A terhelhetőség és tűrőképesség viszonyának a mutatója az eltartóképesség, mely fogalomnak be kell épülnie az erőforrások használatának tervezésébe. Ezen a téren négy tényezőt kell kiemelni: a vizet mint fehérjeforrást', az erdőkéi, a réteket és legelőket, valamint a szántóterületeket. A stabilitás megőrzésének a kulcsa a földi ökoszisztémák kezelésében rejlik. Globális méretben nem alakíthatunk át minden természetes rendszert mesterséges rendszerré, hiszen a stabilitást csak nagy entrópiájú és kis szabadenergiájú, kellő számban megmaradó természetes rendszerek biztosíthatják. A heterogenitás-stabilitás törvénye pedig azt jelenti, hogy a természetnek az emberrel szemben nem stratégiája a homogén nagy mennyiségek előállítása. Ha ezeket figyelembe vesszük, beláthatjuk, hogy minden erőforrást egyformán kell használnunk, s hogy az alrendszerek heterogenitását, a genetikai diverzitást, az élőlények nagy fajszámát az emberi táplálékforrás bővítése miatt is fenn kell tartani. A termékszerkezet kialakításánál tehát nem a kevésből sokat, hanem a sokból keveset kell preferálni, amely együtt jár a termelési ciklusokban összekapcsolható anyagok felhasználásával. 871