A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK - GYULAI Iván: A gazdasági és társadalmi fejlődés ökológiai összefüggései

A gazdasági-társadalmi fejlődés ökológiai alapjai A globális rendszer egyik legfontosabb jellemzője, hogy saját organizáltságának és működésének törvényszerűségeit hordozó alrendszerekből épül fel. Organizációjának lényege a struktúrájában realizált irányítás és irányítottság. Az irányítás és irányítottság biztosítja, hogy a szabályozás és vezérlés egyidejűleg működjék. E két, egymást kölcsönösen feltételező tényező a természet dialektikájának alappontja, amely mindig egy progresszív és egy konzervatív tényezőpár együttműködésében biztosítja a viszonylagos állandóság melletti fejlődést. A szabályozás és szabályozottság a szupraindividuális organizáció állapotban tartását (konzervatív aspektus), a vezérlés és vezéreltség pedig az új állapotba (progresszív aspektus) való juttatását jelenti. (Ugyanez érvényesül az evolúcióban a mutáció-szelekció komplementerben.) A leírtakból következik, hogy egy irányító, illetve irányított rendszer optimált rendszer, s hogy egy élő, termodinamikailag nyílt rendszer egyensúlyának a lényege az, hogy az, bár tart az egyensúlyi állapot felé, de azt sohasem éri el (Bauer-elv). Alaposan át kell tehát gondolni, hogy a sokat emlegetett egyensúlyvesztés helyett a globális rendszer és az egyes alrendszerek optimáltságát, stabilitását kell alaposan szemügyre venni, s hogy a gazdasági-társadalmi fejlődésre adaptálható legfontosabb elv a viszonylagos állandóság melletti fejlődés. A viszonylagos állandóság melleti fejlődésnek ugyanis van egy sebességi dimenziója (az időben történő változás, vátoztathatóság), amelynek mértéket kell hogy szabjon az evolúciós esély. Ez azért lényeges összefüggés, mert megszabja azt, hogyan változtathatjuk (terhelhetjük) meg úgy a környezetünket, hogy az egyes részek, alrendszerek, illetve a globális szisztéma tűrőképességét ne lépjük túl. Őszintén be kell vallani, hogy még kevés ismeretünk van ahhoz, hogy megítélhessük, a globális szisztéma milyen mértékben terhelhető optimáltságának megőrzése mellett, viszont az egyes alrendszerek esetében az ökológia már sok figyelembe vehető konkrétumot feltárt. Jó néhány esetben utólagosan lehetünk tanúi egy-egy rész vagy részhalmaz túlterheltségének, irreverzibilis változásának. De amíg e térben körülhatárolható változások jól értelmezhetők, addig a részek megváltozásának a következményei az egész működésére nézve alig felfedhetők. Jelenleg csak találgatunk egy-egy planetáris jelenség kapcsán, mintsem bizonyosak lennénk az ok-okozati összefüggésekben. A globális rendszer egy másik fontos jellemzője az úgynevezett ciklusosság. Az alrendszerek az egyes anyagokat és az anyaghoz kötötten a beépített anyagok egy részét biológiai, illetve biogeokémiai körfolyamatokban áramoltatják. Ez tulajdonképpen szerkezetileg nem más, mint összekapcsolt ciklushalmazokból összekapcsolt ciklushalmaz. Be kell látnunk, hogy e tulajdonság törvényszerű, hiszen az egyetlen lehetősége annak, hogy az irányítás a szabályozás és vezérlés egyidejűségét fenntarthassa, hogy a feed-back jellegű mechanizmusok a kiegyenlített fejlődést biztosítani tudják. Az energiaáramlás - lévén az életközösségek nyílt rendszerek - csak részben transzportálódik az egyes trofikus szintek között (vagy az elhaló részekkel kerül ki körülbelül 30%-a, vagy a következő trofikus szintre kerül 10-20%-a), legnagyobb részt a légzés során (50-60%) mint hőenergia távozik a rendszerből. Nem alakulhatnak tehát ki lineáris anyagáramoltatási láncok, hiszen túl hosszú láncok kialakítását az energiaveszteség meggátolja. A nyílt rendszerek az energiafelvétel lehetősége miatt, szemben az egyensúlyi minimális szabadenergiájú és maximális entrópiájú zárt, munkavégzésre képtelen rendszerekkel, az egyensúly közelében is képesek munkavégzésre, vagyis van szabad energiájuk és entrópiájuk sem maximált. Ez nem jelenti azt, hogy nem törekednek stabilitásra, amelynek mértéke a belső rendezettség és az energia-minimumra való törekvés. A belső rendezettség megvalósulásának egy nagyon fontos kritériuma a kellő diverzitás, azaz a rendszerek heterogenitása. Minél több faj, minél kisebb egyedszámmal vesz részt 870