A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - KUNT Ernő: Vizualitás és patológia. Két paraszti származású elmebeteg rajzának vizuális antropológiai vizsgálata

6. kép. N. N. naplójának egyik lapja. A felső egyharmadban első világháborús kitüntetések stilizált ábrázolása mellett jelenik meg a kompozíciótól tartalmilag független, emblematikus női fejábrázolás, amely rendszeresen visszatér önállósodott formában a napló lapjain. A beteg hagyatékában megőrződött egy újságból kitépett televízióműsor, amely Zalatnay Saroltát ábrázolja, s amely nyilvánvalóan a stilizált, emblémává formált női fejábrázolás előképe lehetett a betegsége által felfokozott közléskényszertől sarkallva - ezt a tudást aktivizálta magában, s intenzív használatba vette. Képeinek, egész művészetének kreatív kvalitását az adja meg, hogy a világgal, környezetével megbomlott kapcsolatát igyekezett kifejezni, s talán rendezni is. így vált a kollektív esztétikai, vizuális nyelv egyéni szükségletből csiszolt kommunikációs eszközzé. Az elmebetegek kreatív megnyilatkozásait figyelve felötlik a kérdés, vajon a humán esztétikai dimenzió - mint elementáris emberi igény - mélyebben rejlik-e az emberben, semhogy azt a pszichózis teljes mértékben szétroncsolhatná? Vagy a mi korunk tanított meg bennünket e megnyilatkozásokban is felismerni a „szép"-et? Az elmebetegek alkotásai iránti érdeklődés nemcsak azt a különös szubkultúrát tárja fel, hanem egyúttal korunkat is jellemzi. Hiszen az elmebetegek mindenkor kifejezték magukat, akkor is, ha nem figyeltek rájuk, mivel ösztönös szükségletből hozták létre produktumaikat. Manapság azonban, a kreatív terápiák elterjedésével szinte divattá vált a pszichiátriai intézetekben kezeiteket valamilyen - s rendszerint elsősorban képi - kifejezésformára ösztönözni. Az érdeklődés e produktumok iránt nyilván párhuzamos azzal a folyamattal, amelynek során az európai magasművészetek klasszikus értékrendje megbomlott, a minősítésükhöz és megközelítésükhöz szükséges hagyományos kategóriák értelmetlenné váltak, kereteik pedig végletesen kitágultak. Gondoljunk csak az Európán kívüli művészetek századelői térhódítására, a „naivság" értékei863