A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - KUNT Ernő: Vizualitás és patológia. Két paraszti származású elmebeteg rajzának vizuális antropológiai vizsgálata

7. kép. Fénykép első világháborús honvéd s. kép. Első világháborús lovashonvéd sírjáról a szentistváni temetőből sematikus ábrázolása sírkövén, a szentistváni temetőben nck megbecsülésére (a vámos Rousseau-tól Süli Andrásig), s az európai parasztság vizuális kultúrája (népművészet) iránti érdeklődésre vagy akár a gyermekrajzok és a fali firkák „felfedezésére". A vizuális antropológiai megközelítésben összefoglalva a kérdést, úgy foghatjuk fel, hogy a pszichopatologikus és a dinamikus pszichiátriai szempontok mellett szükséges a transzkulturális megközelítés is. Ennek értelmében figyelembe kell venni, hogy az elmebetegek alkotásai egy jellegzetes szubkultúrában (peremkultúrában) jönnek létre, amelynek sajátos minőségei az egyéni és a patológiás tényezőket kiegészítik, s azokkal együtt határozzák meg az e közegben - azaz a huzamos hospitalizáció során - létrejött produktumokat, így a vizuális képi alkotásokat is. Tekintettel kell lenni arra, hogy a beteg betegsége kitörése előtt mely kultúra részese volt, s abban milyen fokig szocializálódott. Ilyenformán tulajdonképpen a hospitalizációt mint akkulturációs transzkulturációs folyamatot vizsgálhatjuk. Számunkra itt az a kérdés, hogy ezen kultúraváltási folyamat során milyen vizuális kultúrabeli normákat, s milyen mértékig őrzött meg az elmebeteg abból a hagyományos kultúrából, amelyben felnőtt. S vajon milyen lényegi pontokon különbözik ezen folyamat eredménye attól, amelyen a magyar parasztság egésze -tehát N. N. „normális" társai - átmentek, s amelynek eredményeként a hagyományos paraszti vizuális kultúra szintén alapvető változásokon ment keresztül.

13 13. Lukács Gy.A 965. 86-101. 864