A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - KUNT Ernő: Vizualitás és patológia. Két paraszti származású elmebeteg rajzának vizuális antropológiai vizsgálata

5. kép. Leporelló N. N. naplójából. A szöveggel körülvett ábra gőzmozdonyt és szerkocsit, valamint a mozdonyvezetőt és a fűtőt ábrázolja szürrealisztikus képekben - szavakkal fejeztek ki, azt próbálta ez, a betegsége magányába taszított ember képeivel elmondani. „Ferenc Jóska udvarába Hull a golyó mind egymásra. Fejem felett sok kard fordul Piros vérem földre csordul. Földre csordul, patakot mos, Kiben babám gyolcsinget mos." (Szentistván, Borsod megye) Az újdonságok hatásáról az ábrázolásokban gyakran visszatérő gőzmozdony-, vonat-, indóházábrázolások tanúskodnak. Ugyanezt az innovációs alapélményt fejezi ki a szülőfalu első világháborús katonanótája: „Jaj de szépen csörög a gőzkocsi eleje, Mikor a belseje rekrutákkal van tele. Barna kislány kiáltja a fűtőnek: Mikor hozza vissza a kedves szeretőmet?" (Szentistván, Borsod megye) Összefoglalásképp megállapítható, hogy a vizsgált képek szembetűnően különböznek a többi - nem paraszti környezetből származó - elmebetegéitől. N. N. képalakítását lényegében ugyanazok az alapvető jellegzetességek határozzák meg, amelyek a paraszti vizuális alkotásokon is megfigyelhetőek. Ilyenek elsősorban pl. az emblematikusságrsí való törekvés, az adott felület egészének uralása, a perspektíva teljes mellőzése, elementáris biztonságú színkezelés, betűk és képi jelek egységben látása, szerves rendezettsége. Szembetűnő továbbá a statikus komponálásmód, amelyet csak fokoz - a napló egészét tekintve - a motívumok ismétlődése. Megállapíthatjuk, hogy N. N. ugyanazt a vizuális nyelvet alkalmazza, amit a vele egykorú parasztemberek kultúrájának részeként ösztönösen megtanultak, ő azonban862