A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - TARCAI Béla: A miskolci fotográfia története

vező erőt és a közösségi munka iránti érdeklődést. Az 50-es évek elején az öntevékeny művészeti mozgalomban már helyet kaptak a fotószakkörök is. 1951-ben már 10-12 üzemi-szakszervezeti szakkör volt található a városban. Ezek közül a Kereskedelmi Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete megyei kultúrotthonának szakköre tűnt ki azzal, hogy olyan feladatokat és kockázatokat vállalt, amelyek meghaladták egy szakkör kereteit. Összefogta mindazokat, akik az alapismereteket meghaladó igényességgel kívántak továbbfejlődni és alkotni. Magához vonzotta a régi megbecsült alkotókat és a fiatal tehetségeket, vállalkozott a szakkörök közötti kapcsolatteremtésre, a fotó közönségbázisának megteremtésére, vitákat kezdeményezett a fotó társadalmi és kultúrpolitikai szerepének tisztázására, részt vett a mozgalom jövőjét alakító országos tervek kidolgozásában, módszerbeli újításokat próbált ki és terjesztett el, és minden évben több kiállítást rendezett. A KPDSZ fotókör első országos kiállítása 1955-ben volt, nagy érdeklődés mellett, hiszen a felszabadulás után ez volt az első vidéki országos seregszemléje az amatőr fotográfiának. Ekkor és ezt követően a magyar fotográfia szinte minden jelessége ellátogatott Miskolcra vagy mint kiállító, előadó, vagy mint a kiállítások zsűrijének tagja, vagy csupán mint jó barát. A miskolci fotográfia ismét az ország élvonalába, s nemsokára a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Az 50-es éveket az utak és kapcsolatok keresése, a tanulási vágy, az alkotó és szervező kísérletezés jellemzi. Ezekben az években indul meg a magyar fotográfia megújulása. 1954-ben megindult az amatőrök új lapja, a „Fotó", 1956-ban megalakult a Magyar Fotóművészek Szövetsége két miskolci alapító taggal.

17 A Szövetség kezdetben sokat áldozott az amatőrmozgalom szellemi orientálására és szervezeti erősítésére, hiszen ebben látta az önálló magyar fotóművészet utánpótlásának egyedüli forrását. 1958ban megindult a Szövetség támogatásával a fotóklubok szervezése. Ebben az évben a KPVDSZ miskolci fotóköre is önálló egyesületté alakult Miskolci Fotóklub néven. Önállósága 1964-ben szűnt meg, amikor is a Megyei Művelődési Központ szervezetébe olvadt be. 1981 óta a klub a Városi Művelődési Központ ún. „fotofónikus egység"-ének része. Az egész magyar fotográfia - és ezen belül természetesen a miskolci amatőrök - fejlődésére nagy hatással volt az 1957. és 1958. évi budapesti nemzetközi kiállítás. Felnyíltak a szemek, fellendült az alkotókedv, de fellángoltak a viták is a fotográfia eddig óvatosan kezelt tartalmi és formai megújulásának lehetőségei körül. A 60-as években a miskolci fotográfia egyre inkább önállósul, sajátos arcot ölt, és kilép a szűk helyi keretek közül. A nemzetközi kapcsolatok is rohamosan bővülnek. A miskolciak képei eljutnak a világ minden tájára, és a miskolci kiállítások is színesednek a külföldiek kollekcióival. A személytelen adminisztratív kapcsolatok feltöltődnek emberi tartalommal, s így a miskolciak rövidesen mindenütt ismerősökre, sőt barátokra találtak. Ezek a barátok most már nemcsak a miskolci fotográfia, hanem a város és annak lakói iránt is elkezdtek érdeklődni. 1958 és 1973 között minden esztendőben sor került egy-egy jelentős országos vagy nemzetközi rendezvényre. A klub vendégei voltak többek között francia, finn, kelet- és nyugatnémet, osztrák, szovjet, csehszlovák, mongol művészek és kollekciók, és 1973-ban kiállított nálunk André Kertész is.

18 Az évtized végére kimerülőben voltak azok az energiák, amelyekkel az 50-es években még fiatalnak nevezhető generáció feltöltődött. Ez a nemzedék korban is előrehaladt, régi önmagát becsületesen ismételgette, de megújulni már nem tudott. Elapadni látszottak az utánpótlás korábbi forrásai is. Amíg a 60-as évek derekán pl. a Műegye17. Az alapító tagok Miskolcról Kletz Károly és Doma István voltak. 18. HOM. F. adattár. 852