A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

FOTÓ- ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA - TARCAI Béla: A miskolci fotográfia története

A MISKOLCI FOTOGRÁFIA TÖRTÉNETE TARCAI BÉLA Frangois Arago 1839. augusztus 19-én mutatta be a Francia Akadémián Jacques Mandé Daguerre és Nicephore Niépce közös találmányát, az emberek és tárgyak képének megörökítésére szolgáló eljárást, a fényképezést.

1 Arago nem túlzott akkor, amikor azzal az indokkal javasolta életjáradék megszavazását Daguerrenek és a korábban elhunyt Niépce családjának, hogy az így megváltott találmány az egész emberiség javát fogja szolgálni. Az azóta eltelt másfél évszázad bizonyította, hogy a fénykép a képszerű kifejezés fejlődésre képes eszköze. Mint ilyen, a kultúra és a technika minden területén hozzájárul ismereteink bővítéséhez, gondolataink, élményeink művészi megfogalmazásához, a dokumentáló és sokszorosító eljárások tökéletesítéséhez. Belőle nőtt ki a film, a televízió és minden újabb képrögzítő technika. E szolgálatai révén vált lehetővé, hogy vizuális kultúránk felzárkózzék, sőt, tendenciáiban meg is előzze verbális kultúránk fejlődését. A fénykép megjelenésének és gyors térhódításának társadalmi-technikai feltételei a XIX. század 30-40-es éveire értek be. Magyarországon a találmány híre már 1839 februárjában elterjedt a „Hasznos Mulatságok" tájékoztatása nyomán s alig két év múlva Kavalki aranyművesmester megnyitotta az első dagerrotíp-műhelyt Pesten. A miskolci közönség első ízben Arigoni Gáspár

2 olasz vándorfényképész révén, 1844-ben találkozott a dagerrotípiával.

3 Az 50-es években Miskolcon járt vándoriparosok már a fejlettebb albumin

4-eljárást alkalmazták. A várostörténeti források arról szólnak, hogy az első „műtermes" fényképészek 1860 körül jelennek meg a városban.

5 Ebben az időben az ország más vidékein, elsősorban Pesten, a Dunántúlon, Erdélyben és a Felvidéken már ismert műhelyek működtek. Miskolc városiasodása a tűzvészek, árvizek, járványok és a koronauradalomtól való függőség miatt lassabban haladt, mint az említett helyeken. A 60-as években viszont a fejlődés felgyorsult és az adottságai következtében egyébként is többre hivatott város a hátrányokat hamar be tudta hozni s rövidesen Felső-Magyarország egyik szellemi és gazdasági központja lett. Vonzása erősödött, lakossága az intenzív bevándorlás révén húszezerre nőtt és társadalmi szerkezete is átrendeződött. így teremtődtek meg a feltételei annak, hogy - sok más foglalkozás mellett - a fényképészipar művelői is piacot találjanak a városban és környékén. 1. A feltalálás elsőbbségi jogát már az első évben 24-en vitatták. Köztük a legjelentősebb volt H. Fox Talbot és Hippolyte Bayard. 2. Miskolci Értesítő, 1844. 23. sz. 3. Érzékenyített ezüstlemezre készített fénykép. 4. Fényérzékennyé tett papírra közvetlenül készített kép. 5. SzendreiJ., 1911. IV. 645. 841