A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - LOSONCZI Miklós: Urbán György interkontinentális forrásai

tájainak színképletében, hangsúlyozott hegyek, izgalmas előtér, kettős ellenpontozódás. Minden műve összefoglalás, ez sajátos vonása eszközeinek, céljainak. A még 1968ban festett „önarckép" is a maga szelíd tudatosságával, a festő állandó tárgykörnyezetének felelevenítésével éri el az egyediséget és a festőműtermek festékes tégelyekkel, ecsetekkel zsúfolt általánosságát. Mindez mély ízléssel jelenítődik, intellektuális tartalommal, az ecsetek és az ablak függőlegesei alliterálnak a maguk mondriani tagolásában egy reális látványon belül, mely a maga kellemes emblematiká jávai villantja fel Urbán György mindig finom, hamvas egyéniségét. Nem kérkedő eredetieskedéssel, hanem az elődöket folytató komplex megfontoltság alapján. Itt komoly szerepe van az ablaknak, nemcsak Csontváry és Bernáth művészetében. Itt másképpen. Az ablakon zúdul be a táj, igaz, nem piombói tisztasággal, hanem színek ködképében, de az ablak szimbolikus jelentésű, mint Kodolányinál, aki a „Boldog Margit" c. regényét e sorral fejezi be: „Nyissátok meg az ablakot!". Vaszary János a 30-as évek áporodott légkörében hasonlót mondott tanítványainak Kodolányitól függetlenül ablaknyitásra szólítva az új festőket, „hadd jöjjön be a friss levegő". Urbán önarcképén zárt az ablak, de a lelkület, a szellemiség nyitott, egyénisége mindent összegyűjt a korszerű ajánlatokból. Úgy rendezi a motivált valóságot a maga tárgyrendjével, hogy az a festői sűrítettségben jellé válik anatómiájában. Mindkettő, a természet által létrejött és az ember által teremtett tér. ő mindig új élményektől akkumulálódik az új művekre, hol az Akropolisz, hol Mexikó üt le benne egy belső hangot, érzelmi effektust, mely a kép indító pillanatává költődik át, s képzelete akkor lendül előre, ha vulkanikus tájakat lát, spanyol földet, Pergamont, Taorminát, megindul benne a látvány nyomán mindaz, ami belül forr és felszínre akar, tud törni immár az új kép látomásában. Ez az a termő állapot, a tudatosan előkészített ihlet, amikor saját intellektusának vezénylésére emberré mozdul a földi tér és a kozmosz a maga színes időegyenlegeivel. Nyomjelekkel, a motívum felderítéseivel, visszacsatolásaival épül a mű, mindig a saját égboltján belül külön csillaggá. Ahogy egykor az etnográfus Bíró Lajos, ő is „egyszemélyes expedícióra" indul, csak az ő esetében a cél nem Óceánia, hanem a festői megismerés. Olykor az Urbán-kép rivalda, színpad, kulissza, mesterséges világ, megfelelően gazdálkodik festői álmaival, takarékosan, beosztással még a látomásokat illetően is; ez az ő gazdagsága. A stílus nagyvonalú eleganciájában mindig a festői totalitás hiánytalan szigora rejtőzik, ezzel közelíti meg a mű optimumát, mely sokszor a teljesség, nyugalom, rend, harmónia. Amikor érzelmileg azonosul egy speciális formával - csúcsívvel, függőleges osztaggal -, az mindig utat nyit előre képzeletének, a tárgy atmoszférikus jellegű, maga a lelkület, az ember. Urbán György értékrendjének fő vonása, hogy humanizálni akarja, humanizálni tudja a fákat, házakat, városokat, kozmikus térségeket. Álom és valóság használható arányaiból épül a kép úgy, hogy az eszmét átalakítja személyiségének rendszerévé. A mű fejlődési menetét illetően az ábrázolás finomságai egyre inkább festői emblematiká vá sűrűsödnek interkontinentális, kozmikus határok között. Festészete sokirányú figyelme révén konszolidálni tudja még a fájdalmat is, ezért a dráma idillre szelídül, domináns elem nem a szenvedés, hanem a megismerés önfeledt boldogsága, melyhez az egyszerű fokozatoktól a bonyolultig jut el. Minden képének külön színdiagramja van, valamilyen rendszerhez tartozó bolygó a maga csillagközi állapotában. Ez a megállapítás gömbformátumokig eljutó kozmikus műveire különösen vonatkozik. Itt nem a cézanne-i, hanem az einsteini ösvényen halad, a relativitás fizikai elméletét utoléri a festészet. Különben is, Urbán György szövetségese a természettudomány is, ő nemcsak a múzsákkal fog kezet egy kitűzött és megvalósított testvériség jegyében, hanem fizikával, biológiával. Meghallja József Attila felszólítását: „A Mindenséggel mérd magad!". Azzal méri, képes rá. Az egyensúlyt ő a feszültségben keresi és találja meg, a kör- és 823