A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 25-26. Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. (1988)

MŰVÉSZETTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK - GODA Gertrúd: Holló László képei megyénk közgyűjteményeiben

18. kép. Paprikás csendélet, 1951. (fa, olaj, 55x66 cm Ltsz: HOM57.5.) A Paprikás csendéletben a barnamázas cserépedény színe az egész kép hangulatát meghatározza. A melegbe hajló okkerek, a narancsszínűvé, kraplakká tüzesített paprikák a hideg párizsi kék árnyék ellentéteként színesedik meg, s ezáltal egy, a mindennapinál érdektelenebb témát Holló ízig-vérig kolorista művé képes fokozni. A színek drámai ereje, a barnák tragikus mély tüze az alföldi mesterek balladai világát idézi. A Debrecen-környéki nép lelkületét és a Tisza-mentieket belülről láttató festő ezúttal szobájából a bíborba hajló drapériával rekeszti el azt, amit témául választ, s amiben - mint megannyiszor - önmagát teljességgel képes adni. E szűk keretek közé fogott világban benne van a magyar művészeti tradíciót kialakító alföldi mesterek lényeglátása. A színekben feszített ellenpólusok drámája, a három tárgyi elem puritánsága, s az expresszív megjelenítő erő - a legjobbak közé emeli Hollót. Az életművet átfogni szándékozó kollekcióból nem hiányozhat önarcképe. Szinte egyedülálló gazdagsággal, száznál lényegesen több festményén örökítette megvonásait, hogy mind többet mondjon el önmagáról. A mélylélektan vizuál eszközével megragadott képi vallomások is magukon viselik Holló festői látásmódját, komplementerekhez való ragaszkodását. A vörös-zöld vitalitására épített önarcképeinek egyik legszebbike az, amit múzeumunk 1983-ban vásárolt a művész özvegyétől: önportré 1954. (funér, olaj 73,5x60,5 cm Ltsz: HOM 83.161). A sokszor megfestett kalap most vörösen izzik, átvéve az arc meleg reflexeit. A színek tisztán élnek a képen, - nyíltan és festőién. A háttér krómoxid zöldje, porosz kékje nem a fauvok harsányságával, hanem Holló kendőzetlen őszinteségéből kerülnek a kármin778